Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Angyal Erzsébet: Gyermekszerdák a Bélyegmúzeumban
negatív nyomatok viszonyáról. Valóságos fizikai erőpróba volt egy-egy apróság számára Nagy Zoltán réznyomó készülékének karját tekerni. Az eredmény azonban mindenért kárpótolta a festéktől maszatos, kifáradt vállalkozót: kincsei között egy jeles művész által metszett és saját nyomásával előállított metszetet vihetett haza. Az pedig szinte természetes, hogy a metszett mélynyomású bélyegeket a síknyomásúaktól néhány darab összehasonlítása után ezentúl már hibátlanul megkülönbözteti. A bélyegkép változatossága számtalan tematikus összeállításra adott alkalmat. Néha nehéz volt eldönteni, hogy egy-egy témával kapcsolatos ismeretek összeszedése vagy a vonatkozó bélyegek csipeszvégrefogása és a berakó celofáncsíkja alá helyezése volt-e a nehezebb feladat. Segítségünk is akadt: a múzeum Ifjúsági Filatelista Klubjának tagjai közül eljöttek néhányan ezekre a szerdákra, és a beavatottak öntudatával, mint ifjú asszisztenseink segítettek érdeklődő, de a bélyegek területén még járatlan kortársaiknak. A 2006-os évet Légrády Sándor Emlékévvé nyilvánította a posta. A Légrády munkásságát bemutató időszakos kiállításunk által nyújtott esztétikai élmény megfelelő lelkiállapotot teremtett, és egyfajta kihívás is volt azoknak a gyerekeknek, akik beneveztek a Légrády emlékére hirdetett rajzpályázatra. A művek a múzeumi szerdákon készültek. Tempera, vízfesték, színes ceruza, zsírkréta sorakozott az asztalokon, és a kis művészek kísérletet tettek a profi művészek számára is nehéz feladatnak bizonyuló bélyegtervezésre. Légrádyra más módon is rácsodálkoztattuk a gyerekeket: irodalmi pályázatot írtunk ki számukra Miért tetszenek nekem Légrády Sándor bélyegei? címmel. A dolgozat megírásához a magyar bélyegek viszonylag hosszú korszakát kell ismerni vagy megismerni. Ahhoz, hogy a Légrády-bélyegeket a mások által tervezettek közül kiválassza a pályázó, hogy ezt ne csak a katalógus adatai alapján, de ránézésre tegye, vagyis hogy megtalálja azokat a stílusbeli, technikai, kompozíciós és egyéb sajátosságokat, amelyek a Légrády-bélyegeket jellemzik, arra kényszerül, hogy otthon legyen a magyar bélyegek között. Gondolatainak szavakba foglalása sem kis feladat egy esszéírásban járatlan 10 éves körüli gyerek számára. A nyári program nem az utolsó szerdával ért véget. Az igazi befejezés a rajzpályázat és az irodalmi pályázat eredményhirdetése és a díjkiosztás volt. A Légrády-évvel kapcsolatos írások mellé legyen szabad itt közölni az első helyezett dolgozatot, Manz János Károly 10 éves tanuló írását. „A 100 éve született Légrády Sándor bélyegei biztos sok bélyeggyűjtőnek tetszenek. Nem véletlen, hogy kiállítást is készített belőlük a múzeum. Számomra igazi öröm elnézegetni munkáit. Sokszor elgondolkodom gazdag ötletein, megoldásain. Milyen kicsi egy blokk, hát még egy bélyeg. O mégis szépen és élethűen bele tudta rajzolni a híres embereket, fontos eseményeket. Művészien kidolgozott bélyegeinek szinte életet is adott (Szt. István, Budavár, II. Rákóczi Ferenc, Cserkész). Sokszor úgy érzem, mintha ott lennék, ahol a bélyegképen látható emberek, események vannak (Erdélyért, Repülő Alap II.). Ez az érzésem csak erősödik, amikor néhány térhatásúnak tűnő bélyegét nézem (Templom I, Protestáns, Kormányzói 20 éves évforduló). Bármennyiszer is nézegetem újra munkáit, úgy látom, nagyon sokféle dolgot tervezett meg, mégis mindegyiket nagy érdeklődéssel, odafigyeléssel és nagy tudással készítette. Jó példa nekem, hogy annyira különböző dolgokról is milyen alapos ismeretei lehettek: történelem, technika, tudományok, írók-költők (Bajcsy-Zs, Lánchíd blokk, Felszabadulás, 175
