Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Dr. Novotny Erzsébet: Grafikus a nyomdában
Dr. Novotny Erzsébet Grafikus a nyomdában1 Légrády Sándor több száz bélyeg tervezését magában foglaló munkássága teljes egészében az Állami Nyomdához kötődik. Évtizedeken keresztül volt megbecsült tagja a nyomda alkotóközösségének. A bélyeggyártással kapcsolatosan neve összeforrt a rácsmély- nyomtatás sikeres alkalmazásával. Grafikusként való foglalkoztatása szervesen illeszkedett a nyomda megszokott munkamódszeréhez, mivel az Állami Nyomdában gyártott nyomtatványok, térképek, bélyegek, államkötvények, sorsjegyek és más értékcikkek tervezőgrafikusok munkáját igényelték már a nyomda megalakulásától kezdve. A bélyegtervezők is a nyomda alkalmazottjai voltak, hiszen magas színvonalú szakmai tudással kellett rendelkezniük a nyomtatási technológiáknak megfelelő bélyegképek tervezéséhez, elkészítéséhez. Ebben az időben a technológia ugyanis nagyobb befolyással bírt a képátvitel minőségére, mint napjainkban. Légrády Sándor 1928-ban Horváth Endrének, a Pénzjegynyomda grafikusának, művészeti vezetőjének tanácsára és közbenjárásával 22 évesen, gyakornokként került az Állami Nyomdába. Egy új grafikus felvétele akkor rendkívül fontos volt, mert éppen a mélynyomtatás bevezetését tervezték a nyomdában. Ezt az eljárást külföldi és hazai illusztrációnyomtatási tapasztalatok alapján a bélyeggyártásban kívánták alkalmazni a képminőségjavítása érdekében. Ebben a korszakban megnőtt az igény a díszesebb, plasztikusabb bélyegképek iránt, és természetesen a magyar bélyegek gyártója sem szeretett volna lemaradni. Légrády két éven keresztül ismerkedett a technológiai sajátosságokkal, emellett kötvénytervek készítése volt a feladata. Az Állami Nyomda végül 1929-ben kapott engedélyt a Pénzügyminisztériumtól 4 db Johannesburgi típusú mély nyomó gép vásárlására és az ehhez szükséges technológia kialakítására. A vásárlásra azért volt szükség, mert a több évtizede szolgálatban lévő réznyomógépek elavultak, azokkal jó minőségű értékcikkeket, beleértve a bélyegeket is, már nem tudtak nyomtatni. Ráadásul kapacitáshiány miatt nagyon sok bélyeget tipográfiai eljárással, azaz magasnyomással készítettek, amelynek képátviteli minősége a réznyomtatásnál alacsonyabb színvonalú volt. A Magyar Posta 1929. október 3-án tartott bélyegbizottsági ülésén elhatározták, hogy a mélynyomó gép beszerzése miatt új rajzú postabélyeget bocsátanak ki, mivel a „typográfiai úton előállított bélyegek kevésbé szépek”. Viszont ha már rátérnek a mélynyomtatású bélyegekre, akkor azok ennek az eljárásnak megfelelő rajzúak legyenek, mivel „filatelista szempontból mindegy, hogy új rajzú vagy ugyanazzal a rajzzal, de más eljárással készül a bélyeg, mert így is, úgy is újnak számít”. A rajzok beszerzésére pályázat kiírását javasolták, amelyben részletesen meghatároznák a nyomda szempontjából szükséges feltételek is. 1 1 Elhangzott a Bélyegmúzeumban megrendezett Légrády Sándor Emlékév előadássorozatának keretében 2006. június 24-én. 153
