Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006

Dr. Csáki György: A művész és a megrendelő, Légrády Sándor és a Magyar Posta

1970-ben jelent meg Légrády Szt. István bélyege, amelyet hihetetlenül érdekes összehasonlítani az 1938-as sorozat 14 elemével: ebből az összehasonlításból ugyanis egy folyamatosan megújuló, a korral haladó nagyszerű művész képe rajzolódik ki előttünk. Nem lehetett volna méltóbb tervezőt találni Légrádynál az 1971-ben kibocsátott, 100 éve készít magyar postabélyegeket az Állami Nyomda elnevezésű bélyeghez sem, a Magyar Posta és az Állami Nyomda legkiválóbb bélyegtervezője állíthatott emléket e két intézmény 100 éves együttműködésének.

1972-ben Légrády újabb űrhajós blokkot tervezett, ezúttal az Apolló 15-ről, amit alig két hónap múlva a Mars 2-3 - Mariner 9 elnevezésű kisív követett. A Magyar Posta űrhajós bélyegeinek nemzetközi népszerűsége - a képzőművészeti sorok és blokkok népszerűségéhez hasonlóan - a korábbi időszakokhoz és az azóta eltelt időszakokhoz viszonyítva is páratlan volt; az űrhajós sorok és blokkok legtöbbjének pedig Légrády Sándor volt a tervezője. Az ugyancsak 1972-ben kibocsátott, 7 címletből álló Székesfehérvár sor és az Aranybulla blokk Légrády történelmi bélyegeinek közismert és népszerű stílusjegyeit hordozza modem felfogásban és nagyon modern színkombinációkban.

Ismét teljesen újszerű az 1975-ben kibocsátott Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet elnevezésű blokkja. 1977-ben a művész a repülés történetében időben visszalépett, amikor A léghajó története címen tervezett egy 7 címletből álló sorozatot.

Az 1978-ban a Magyar koronázási jelvények címmel kibocsátott blokk Légrády Sándor művészi pályafutásának utolsó kiemelkedő alkotása. A blokkon teljes mértékben érvényesül Légrády fantasztikus precizitása, az arányok hibátlan megválasztása, de a legnagyobb művészi értéket minden bizonnyal a valóban páratlan, senki által utol nem ért színgazdagság hordozza leginkább. Nem véletlenül volt Légrády eredetileg az Állami Nyomda grafikusa, hiszen mindent tudott a bélyeg-előállítás technológiai lehetőségeiről, és páratlan alapossággal kísérletezte ki a legalkalmasabb megoldásokat. Bélyegeinek utolérhetetlen színgazdagsága - a szakma teljes körű ismeretén túl - minden bizonnyal ezen a speciális nyomdai szaktudáson és megalkuvásmentes alaposságon alapul.

Egészen kivételes esetektől eltekintve pályázatokon, a zsűri ítélete alapján nyerte el a kiviteli megbízásokat. Eredeti stílusa, kiemelkedő nyomdai jártassága, a pályázati kiírásokban megfogalmazott feltételek fegyelmezett respektálása érdemesítették arra, hogy szinte bérlete legyen a legkisebb létszámú meghívásos pályázatokra is. Azokon aztán mindig munkáinak művészi színvonala révén kapta az újabb és újabb első díjakat a posta képviselőiből, a nyomdai, művészeti, bélyeggyűjtői szaktekintélyekből álló zsűritől.

Gyakran belátogatott a Postavezérigazgatóságra a tervek leadásán, a honorárium felvételén vagy a más ügyintézéseken kívül is. A bélyegkibocsátással foglalkozó igazgató- sági alkalmazottakkal jó viszonyt ápolt. Beszélgetéseik során sok olyan műhelytitkot elmondott, amelyeket a következő bélyegkiadások során hasznosítani lehetett, általa egy kicsit a tervező fejével is tudtak gondolkodni a kiadások előkészítői.

Légrády Sándor mindent tudott a bélyegről. Bélyegei a művészi megformálás és az alkalmazott nyomdatechnika fölényes ismeretéről tanúskodnak. A bélyegtervezésről több alkalommal tartott előadást, de nem csak idehaza, hanem az 1965-1966-os amerikai útja során is. Kevesen tudják, hogy a bélyeg postai használatával is elmélyülten foglalkozott, és jól ismerte a bélyeggyűjtői szokásokat, a gyűjtemények kezelésének kérdéseit is. A bélyeggyűjtők ezt vissza is igazolták azzal, hogy klubjaik tiszteletbeli tagjává választot151