Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Dr. Csáki György: A művész és a megrendelő, Légrády Sándor és a Magyar Posta
Dr. Csáki György A művész és a megrendelő, Légrády Sándor és a Magyar Posta1 A világon 1840 óta bocsátanak ki bélyeget, első a kor legfejlettebb országa, Nagy-Britannia volt. A bélyegkibocsátás meghonosítása a brit postareform fontos részét jelentette. A magyar posta önállóvá válása óta, 1867-től bocsát ki postabélyeget, a hazai bélyeggyártás 1871 -ben indult meg. A Magyar Posta Zrt. a bélyegkiadással kultúraközvetítői, kulturális missziós szerepet is be kíván tölteni, hiszen a bélyeg a világ legtávolabbi pontjaira is elviszi a magyar történelem, a magyar kultúra, a hazai állat- és növényvilág, az épített örökség és az országunk természeti szépségeinek hírét-nevét. A bélyeg egy képzőművészeti tárgy, egy nagy példányszámban kibocsátott alkalmazott grafikai műalkotás, amely rendkívül sok emberhez és a világ minden pontjára eljut. A bélyeg mérete kötött, köztudomásúlag felettébb kicsi, a bélyegtervező művésznek tehát ilyen kötött, kis méretben, az adott nyomda- technikai, technológiai lehetőségek révén kell kifejeznie mondanivalóját. Ennek ellenére a bélyeg nem tartozik a minimal art képző- művészeti kategóriájába, hiszen csak a mérete kicsi, a használt eszköztár azonban rendkívül széles, elég csak a szükséges szín- használatra gondolnunk. Az adott méreteken túl a bélyeg számos olyan jellegzetességgel rendelkezik, amelyek erős kötöttséget jelentenek a tervezés terén: postai fizetőeszköz, tehát postatechnológiai elem; kereskedelmi forgalomba kerülő, egyszersmind egyszerűen eladható árucikk; a bélyeggyűjtés, a bélyeggyűjtők révén pedig hosszú távú tőkebefektetési eszköz. Következésképpen a bélyegnek egyidejűleg kell hagyományőrzőnek, a kor kulturális követelményeinek és igényeinek megfelelőnek, valamint értékőrzőnek lennie. Dr. Csáki György, az előadó Légrády Sándor, a bélyegtervező művész Elhangzott a Bélyegmúzeumban megrendezett Légrády Sándor Emlékév előadássorozatának keretében 2006. május 24-én. 147
