Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2006
Jakab László: A távíró- és a távbeszélőtörténeti gyűjtemény viszontagságai avagy költöztetése a Gyáli útról
A konténerek szállítása érdekes és nehéz feladatnak bizonyult. Az útvonalengedélyen kívül sok más tényezőt is figyelembe kellett venni, így a Gyáli úti telephely belső udvarának méretét, kapukihajtóját, a diósdi behajtási és fordulási lehetőségeket stb. A szállításhoz speciális járműre volt szükség, hiszen a 12 m hosszú és 6 m széles ARF 102 típusú konténerközpont teljes súlya meghaladta a 20 tonnát. A szállítás első lépéseként a konténerekről eltávolították a sátortetőt, majd az alsó gerendázaton az erre a célra kialakított emelőnyílásokba emelőrudakat helyeztek, amelyek segítségével a konténert megemelték, de a szűk udvaron a daru képtelen volt a felemelt konténert egy lépésben a trélerre fordítani. Végül azonban ez is sikerült, s az első szállítmány elindulhatott Diósdra. A trélerből, a daruból és a bennünket szállító személyautóból álló konvoj az M5 kivezető szakaszán érte el az MO-t, majd Diósdot, ahol egy kicsi, szűk kapun kellett behajtani ezzel a hosszú szállítmánnyal. Ezt követően a lerakodás az előre elkészített betonalapzatra már gyorsan történt. A kezdeti nehézségek után a következő két konténer másnapi szállításánál már nem voltak gondok. A többi tárgy vonatkozásában a miskolci helyszín véglegesítését követően a pincében előkészített műtárgyakkal kapcsolatban is felgyorsultak az események. A szállítást végző cég első pillanatra kicsit alábecsülte a feladatot, ennek a nagy mennyiségű anyagnak a Gyáli úti pincéből a miskolci első emeleti raktárba történő szállítását. De aztán rájöttek, hogy mi vár rájuk. Első nap teherautóval és személygépkocsikkal megjelent egy 12 fős jókedvű, tettre kész csapat. A rendkívül lendületesen dolgozó társaság a nehéz és hosszú Az ARF 102 típusú konténerközpont lerakása Diósdon 135
