Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Szabó Jenő: A Bélyegmúzeum bemutatja Magyarországot Indiának
Szabó Jenő A Bélyegmúzeum bemutatja Magyarországot Indiának Az ázsiai kontinens második legnagyobb populációjú országában 2005 márciusa óta látható a hazánkat bemutató 40 tabló. Mielőtt a Föld legnépesebb régiójából, Kínából hazatért volna az ott már évek óta vándorló magyar bélyegkiállítás, már meg is érkezett a az újabb felkérés a szomszédos Indiából. Akár tudatos koncepciót is sejthetne e mögött a kívülálló, ám ehelyett egyszerű véletlenről, igen szerencsés véletlenről van szó valójában. A politika átszövi mindennapjainkat, ha akarjuk, ha nem. Ezúttal a jótékony oldalát tartotta felénk, hiszen váratlan kapcsolatépítő lehetőséget adott egy kis európai és egy nagy ázsiai országnak, hogy bármily kevéssel is, de közelebb kerülhessenek egymáshoz. Jelen esetben a kultúra egy nem szokványos szeletének segítségével, egy bélyegkiállítás révén a kicsi bemutatkozhatott a nagy előtt. Hogyan is kezdődött a történet? 2003-ban kormányküldöttség utazott Indiába, amelynek tagja volt mások mellett Csepeli György, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium politikai államtitkára is. A hivatalos programok során találkozott az indiai parlament elnökével, dr. Najma Heptulla asszonnyal, akiről a nem hivatalos beszélgetés során kiderült, lelkes bélyeg- gyűjtő. Gondolat gondolatot, szó szót követett, és Csepeli Györgynek eszébe jutott, hogy minisztériumának épületében a világ egyik legteljesebb bélyeggyűjteménye található a budapesti Bélyegmúzeum falai között. Mi lenne, ha a két állam a zsurnalisztikái szlengben az országok névjegyének elkeresztelt bélyegek segítségével mutatkozhatna be egymásnak? Az ötlet rögtön megtetszett a vendéglátónak, s szóban meg is egyeztek a filatéliai kiállítások cseréjében. Hazatérve az államtitkár úr jelezte a kiállítás lehetőségét a múzeumnak, s a következő évi munkatervbe már be is építettük. Természetesen örömmel fogadtuk a felkérést, hiszen mindig nagy kihívást, egyúttal nagy lehetőséget jelent egy helyhez kötött gyűjteményből olyan válogatást készíteni, amely valahol a nagyvilág egy távoli pontján élő embereknek érzékeltetni tudja e gyűjtemény nagyszerűségét, s rajta keresztül megismerteti valamennyire hazánkat is. A bélyeg természeténél fogva pedig bízvást remélhettük, a pozitív benyomást fogja erősíteni. Egy ideig csupán a hivatalok levélváltásaival telt az idő. Tudtunk a ránk váró feladatról, de a határidők, a konkrét elképzelések a kiállítás tematikájával, elhelyezésének körülményeivel kapcsolatosan még jó ideig nem voltak ismertek előttünk. Nem is lehettek, mivel azok menet közben alakultak ki. Ám amíg az Indiai Köztársaság Nagykövetsége, a Külügyminisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Informatikai és Hírközlési Minisztérium illetékeseivel sikerült a részletekről is érdemben tárgyalni, jónak láttuk 2004 elején Angyal Erzsébet könyvtáros kolléganőmmel együtt hozzáfogni a kiállítás szinopszisának elkészítéséhez. Hátha sürgőssé válik hirtelen a dolog, mondjuk egy magyar vonatkozású indiai rendezvény kísérő eseményévé léptetik elő a tervbe vett kiállítást, s akkor az azonnali - adj uramisten, de máris - forgatókönyv kerül előtérbe, ami gyakran szükségmegoldásokhoz vezet. Azzal viszont ritkán lesz elégedett a készítője. Az első körben három lehetséges témakör jutott el hozzánk, mint óhaj: Indiával kapcsolatos magyar filatéliai dokumentumok; Az ötlettől a végtermékig - így születik a bé172
