Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Kozmáné Grünwald Éva: Egy különleges postakongresszusi dokumentum és annak restaurálása
pont úgy, mint egy tisztítandó ruhát. Ezt a munkafázist a fertőtlenítés követte, majd a savtalanítás, más szóval a semlegesítés kalcium-hidroxiddal, amit szintén ki kellett öblíteni. A legnagyobb elővigyázatosságot igénylő munkafolyamatot a dokumentum kiemelése jelentette a vízből. A mosás után a szárítás következett, ami itatóspapírok között gyakori cserével történt. A szoros értelembe vett restaurálás, azaz a munka leglátványosabb, de legmunkaigényesebb része - a szakadások megragasztása, a hiányok kiegészítése, pótlása az eredeti dokumentum vastagságának és színének megfelelő japánpapírral és mindez mindkét oldalról - csak ezután következhetett. Mivel a megsárgult dokumentumhoz nem kapható megfelelő színű japánpapír, teával festettem meg, s ezzel illesztettem és ragasztottam össze a szétszakadt íveket, és pótoltam ki a hiányokat. Javítás után préselni kellett a lapokat, majd összeállítani. Bár a dokumentum eredetileg kapcsokkal volt összefűzve, úgy gondoltam, hogy a kíméletesebb rögzítési módot választom, ezért a lapokat fűzőcémával rögzítettem, és fűztem össze. A dokumentum restaurálására ráfordított mintegy 320 munkaóra véleményem szerint nem volt hiábavaló, mivel ezáltal egy értékes és bármikor kiállítható dokumentummal gazdagodott a múzeum könyvtári állománya. A restaurált kongresszusi dokumentum Felhasznált irodalom http://guasa.ya.com/museodehumor/curricolumba.htm 151
