Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Solymosi Jánosné: 75 éves a Bélyegmúzeum
kor 49 000 darab külföldi és 7000 darab magyar bélyeg volt. 1930 és 1940 között a készletek gyarapítására 74 ezer pengőt költöttek, és ezzel a külföldi bélyegek állománya 65 000 darabra, a magyar bélyegeké 11 700 darabra növekedett. 1937-ben született meg az a döntés, miszerint a múzeum a Dob utca 75-81. szám alatti, Rimanóczy Gyula tervei alapján épülő postapalotában nyer elhelyezést. A palota építése 1937 decemberében kezdődött, és két év alatt határidőre elkészült. Az épület Dob és Hársfa utcai homlokzatán ma is megkapó élményt nyújtanak Boda Gábor szobrai. Az épület síkjába illeszkedő hasábszerű szoboralakok a Bélyegmúzeum külső homlokzatának szerves részévé váltak. A 3,30 méter magasságú emberábrázolások pillérszerű hatást keltenek: a magyar múlt jelentős személyiségeit ábrázolják. A Dob utcai homlokzaton egy ősmagyar galambos hírvivő néz szembe. A sarkon átlóba fordulva Szent István király alakja áll. Őt követi a Hársfa utcai homlokzaton egy II. Endre korabeli főnemes az Aranybullával, majd egy Anjou-kori építész következik Rimanóczy Gyula arcmásával a művészetet képviselve. Bolyai Farkas a matematikatudományt jeleníti meg, kezében az Appendixszel, a honvédelmet pedig egy kuruc generális alakja. Puskás Tivadar a hírközlés képviselőjeként áll a termést betakarító parasztember alakja mellett. A korszerű postapalota tervezésénél figyelembe vették a múzeumi szempontokat is, így például a nagy értékű gyűjtemény védelmére az országban elsőként itt építettek be automata tűzoltóközpontot és klímaberendezést. A Bélyegmúzeum megnyitásának 10. évfordulóján költözött át az új épületbe, ahol jelenleg is működik, s ahol a nürnbergi Postamúzeum bemutatószekrényeinek példájára készült tárlók kiegészítése után 5342 kiállítólapon 89 000 bélyeg bemutatására nyílt lehetőség. A múzeum az 1940 november 23-án tartott ünnepélyes megnyitó után sajnos nem sokáig állhatott a látogatók rendelkezésére, a háborús veszélyek miatt kiállítását lebontották, a bélyegeket 13 darab páncélozott ládába csomagolták, amelyek közül a legértékesebb bélyegeket tartalmazó három ládát a Magyar Nemzeti Bank biztonsági létesítményébe, Veszprémbe, a többit Sopronba szállították. A Sopronban elhelyezett ládák, amelyek őrzésével a Soproni Postaigazgatóságot bízták meg, 1945-ben sértetlenül visszakerültek a múzeumba. A Veszprémben őrzött kincses ládákat a Magyar Nemzeti Bank aranyfedezetével, értékeivel együtt 1945. január 23- án Németországba szállították, majd kormányszintű tárgyalások után 1946-ban a bank kincseivel együtt kerültek haza. Állandó kiállításunkban először tekinthetnek meg néhányat látogatóink a különleges kiképzésű páncélládákból. A múzeum háború utáni helyreállítási munkái 1948-ban befejeződtek, június 24-től már 100 000 bélyeg bemutatásával fogadta ismét látogatóit. Azonban 1956-ban az épület belövést kapott, ami miatt a kiállítást újra le kellett bontani, s így 1957. április 30-ig a múzeum ismét zárva volt. Az újranyitás után 1959. november 1-jéig biztonsági okokból csak heti egy alkalommal fogadott látogatókat. 1969 és 1972 között a múzeum alapterületét 200 m2-rel bővítették. Az 1972-ben megnyíló múzeum állandó kiállításában ekkor már 200 000 darab bélyeget mutattak be, és a kibővített kiállítóterem időszakos kiállítások rendezésére is alkalmassá vált. 1985-ben kezdődött az épületben működő Közlekedési Minisztérium rekonstrukciója. 1986-ban a házban folyó munkálatok a Bélyegmúzeumot is elérték, így ismét bezárta kapuit. Ekkor újították fel az épület vízvezeték-, csatorna- és fűtési rendszerét, illetve elektromos hálózatát, kivéve a múzeum kiállítótermének elektromos hálózatát. A hosszan 155
