Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005

Makkai-Várkonyi Ildikó: A balatonszemesi Postamúzeum új állandó kiállítása

A kocsiszín 17. tablóján és a vagonban levő lapozóban a mozgóposta történetét foglaljuk össze, képekkel illusztrálva, miszerint a 19. század első felében meginduló vasúti közlekedés új fejezetet nyitott a postai szállítás történetében. Rowland Hill angol postareformer már az 1830-as években gondolt olyan közúti postajáratokra, amelyek alkalmasak a küldemények menet közbeni feldolgozására. Az első vasúti mozgópostavagon Angliában 1838. január 6-án indult útnak London és Birmingham között.

1846-ban Széchenyi István kezdeményezésére Magyarországon is megindult a vasúti közlekedés. Még abban az évben forgalomba állították a Bécs-Pozsony-Érsekújvár-Vác- Pest vonalon közlekedő 10. és 11. számú mozgópostavagont, amelyeken a szolgálatot még bécsi tisztviselők látták el. Az 1867-ben önállósult magyar postaigazgatás egyik fő feladata a gyors és megbízható vasúti szállítás megszervezése volt. 1868-ban a mozgóposták már budapesti irányítással közlekedtek, s a hálózat fejlődésével a vasút a posta egyik legfontosabb szállítójává vált. Magyarországon az 1880-as évek elején mindössze 18 mozgópostavagon közlekedett, amelyek közül 9 Budapestről, 3 Nagykanizsáról, 2 Kolozsvárról, 1-1 Aradról, Ceglédről, Debrecenből ésTemesvárról indult. Ezzel szemben 1913-ban már csaknem 650 mozgó- és kalauzposta volt forgalomban.

Az első vasúti kocsik külső felépítésükben a közúti személyszállító járművekre, a delizsánszokra emlékeztettek. A mozgópostarendszerhez speciális térszerkezetű - kezelőszakaszra és csomagraktárra elkülönülő - vagonokra volt szükség, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy menet közben az állomásokon felvett postai küldeményeket a menetidő alatt feldolgozzák. A vasúti levél- és csomagkezelésnek két módja volt. A küldeményeket osztályozták a mozgópostavagonokban, vagy továbbították a felvett zárlatokat. Az előbbit mozgó-, illetve kalauzpostának, az utóbbit jegyzékelő-menetnek hívták. A mozgóposták egy irányító postahivatal szerepét töltötték be. A kocsikat sorszámokkal látták el, páros számmal a reggeli, páratlannal az éjjeli járatokat jelölték.

A vasúti mozgóposta-hálózat működtetése egy jól szervezett, összehangolt szolgáltatórendszerbe illeszkedett, ahol biztosítva volt a posta és a vasút kölcsönösségen alapuló együttműködése, s ahol meghatározták a mozgóposta kezelésének rendjét, részletesen szabályozták a stabil- és mozgóposták, valamint a pályaudvari postahivatalok kapcsolatát, továbbá a zárlatok közvetítésének és cseréjének szabályait. A magyar postaigazgatás e téren külföldi összehasonlításban is magas színvonalon szolgáltatott. A vasút a küldeményeket - a megelőző korok postajárműveihez képest - lényegesen gyorsabban és biztonságosabban juttatta el a címzettekhez.

Magyarországon az utolsó mozgópostavagon Zsibrita Tibor járatkísérővel 2004. június 25-én indult a Keleti pályaudvarról utolsó célállomására, Szegedre, ahová június 26-án 23 óra 12 perckor érkezett meg.19

19 Marschalkó Eszter tájékoztatása szerint.

87