Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005

Makkai-Várkonyi Ildikó: A balatonszemesi Postamúzeum új állandó kiállítása

Ezekhez a zöldre festett, piros-fehér csíkkal és koronás postakürttel díszített járművekhez - amelyeket a 4. tablón Ágh Eszter rajzai szemléltetnek - kötődik a korszak csomag- és pénzforgalma.

A delizsánszmodell mellett a Postamúzeum járműgyűjteményének eredeti darabja, a magyar posta 119. szám alatt üzemeltetett levélgyűjtő kocsija áll. Szerződtetett kocsigyártó cég készítette postai szabvány szerint. A kétüléses bak alatt a lefelé nyíló láda a pénz szállítására szolgált. A 124 cm nyomtávú, kettősfogatú kocsi első kerekei 69, hátsó kerekei 97 cm átmérőjűek. A zöldre festett, piros-fehér csíkozással díszített, hátul nyitható fém kocsiszekrényű járművet 1890 és 1950 között használták.

Az 5. tabló a fővárosi kézbesítést és annak telephelyét, a Postaállomást mutatja be. A tájékoztatóból megtudhatjuk, hogy a századfordulón a Magyar Királyi Posta a közúti szállításban 3100 fogatolt járművet és 4000 lovat használt. Budapesten a lófogatú postaszállítást 1918. december 31 -ig szerződéses hajtők látták el. Azonban a fővárosi forgalom növekedésével a szolgáltatás egyre több kívánnivalót hagyott maga után, ezért 1919. január 1-jén a posta saját kezelésébe vette a szállítást, s létrehozta a Magyar Királyi Postaállomást. Az állomás feladata a fővárosi csomagkézbesítő szolgálat fogatolt járműparkjának fenntartása és gondozása volt. Az új szervezeti egység telepe az egykori Hungária körúti lóversenypályán volt, a postalovakat a Magyar Lovaregylet istállóiban helyezték el.

A jellegzetes zöld postakocsik hozzátartoztak Budapest mindennapi életéhez. Érdekes látványt nyújtott a kora reggeli órákban a Postaállomásról a 70. számú postahivatalhoz baktató lovak hosszú sora, akárcsak a kézbesítőkörútjukra induló, csomagokkal megrakott postafogatok. A hagyományos postai járművek évtizedekig szolgáltak a fővárosban, a versenyt azonban nem tudták felvenni a motoros meghajtású járművekkel, így a Postaállomás 1958. december 31 -én bezárta kapuit.2 A vidéki postaszállításban a lófogatú postakocsik még az 1960-as években is részt vettek, az utolsó 1968. október 1-jén gördült ki az aszódi postáról.3

A csomagforgalom hazánkban a századfordulón s az azt követő évtizedekben élte virágkorát, amikor a magyar posta nap mint nap valóságos küldeményhegyeket mozgatott. Ezt az időszakot a 6. tabló jeleníti meg képek, postai aprónyomtatványok és statisztikai adatok segítségével. A 7. tablón a postacsomagról olvashatók irodalmi szemelvények.

A szállítást - mint valamennyi postai szolgáltatást - rendeletek szabályozták, amelyek érintették a küldemények tartalmát és csomagolási módját is. A rendkívül széles skálájú postai küldeményeket eredeti tárgyak, állatpreparátumok és számos saját készítésű, szemléletes csomagrekonstrukció segítségével mutatjuk be. A pakkokkal telerakott csomagkézbesítő kocsi, bakján az ostort tartó postakocsissal, vidám életkép a századfordulóról. A 326. számú csomagkézbesítő kocsit a magyar posta csomagok és pénzeslevelek házhoz kézbesítésére használta. Ezekben a fogatolt járművekben a kézbesítő az anyag rendezése okán menet közben is a kocsi belsejében tartózkodhatott, ahol a kocsiszekrény hátsó része süllyesztett kiképzésű volt. A járművet az 1880-as évektől a 20. század közepéig használták.4

2 Zimmermann Ottó (főszerk.): Posta Magazin. Két lóerős „géppark". 1990. 1. szám, 21. p.

3 Török Lászlóné: A postai kezelésű lófogatú szállítás utolsó napja. Szocialista Posta, 1968. 10. sz. 241. p.

4 A Mátyás kori utazószekérről és a delizsánszról bővebben a 2003-3004. évi évkönyvünkben megjelent Postatörténeti kiállítás Kőszegen című írásomban, míg a szabványos közúti postakocsikról, illetve a postacsomagokról és postai küldeményekről ugyanott a Száz év postacsomagjai című tanulmányomban olvashatnak az érdeklődők.

75