Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Krizsákné Farkas Piroska: Évfordulók nyomában
töredéket? Csak azért, hogy tanuljunk belőle, hogy tanuljuk meg elfogadni, megbecsülni a másikat, hogy a rádió is minél jobban eleget tudjon tenni hivatásának, annak a felelősségteljes, tudományt, hitet, kultúrát formáló tevékenységének, amiért létrejött, hogy szolgáljon bennünket, mi pedig legyünk tárgyilagos, a munkáját mindenben segítő társai. Budapest, 2005. Dr. Szálka Irma: A rádió az én életemben A magyar rádió kevéssel fiatalabb nálam, s elmondhatom, végigkísért egész életemen. Hallgattam gyermekként, fiatalként még az 1920-as, 1930-as években. Ma is szinte hallom, amint megszólalt a bemondó: Halló! Itt rádió Budapest I. És beszélt szép, nyugodt, férfias hangon, nem sietve, hadarva, mint ma. Amikor a híreket mondták, minden témánál megálltak, és így jelezték: Más. A szünetjel dallamos volt, nem tudom lekottázni, csak elénekelni, a szövege: Magyarország nem volt, hanem lesz. Reklám nem volt, csak a mozikban a híradó utáni szünetben. Sok akkori reklámot tudok még ma is. Ez mutatja, hogy jól fogalmazták meg azokat. Mindennap volt akkor is déli harangszó és himnusz. Vasárnaponként délben Papp Jenő mondta el 5 percben rádiókrónikáját, igen tartalmas volt. Déli órákban játszott Szmimov Szergej balalajka zenekara, úgy mondták, ők Oroszországból menekültek a kommunizmus elől. Játszottak a rádióban sok cigányzenét, hiszen minden nagy és kis étteremben, kiskocsmában, amelyektől hemzsegett Budapest, volt cigányzenekar. Magyari Imre Zeneakadémiát végzett prímás volt a legnagyobb, mellette Bura Sándor és Járóka Sándor híres prímásokra emlékszem. Nekik nagy tekintélyük is volt, a Duna-parti szállodákban zenéltek. Akkor Budapest fürdővárosként volt ismert a külföldiek előtt, és az előkelő vendéglőkben igen sok volt a turista. Magyar nóta járta az egész országot, a kis cigánygyerekeknek a zenészi pálya felemelkedést is jelentett. Kár, hogy a mai rádióból teljesen kiirtották a műsorból. A középiskolásokhoz és egyetemi hallgatókhoz szóltak Tóth Tihamér egyetemi tanár beszédei a rádióban. A nagy operasztárok közül Benj amino Giglire emlékszem, meg Koréh Endrére, Basilides Máriára. A könnyűzene is igen népszerű volt, a slágereket az egész ország ismerte, énekelte. A Zeneakadémia nagy hangversenyeit is hallgattuk, Dohnányi- est, Kodály, Bartók stb. Közvetített a rádió a nagy állami temetésekről is. Apponyi Albert grófot egy ország siratta, nagy ünnepélyességgel temették a Mátyás templom kriptájába. Emlékszem, a rádió mellett sírtam. Nagy apparátussal dolgozott a rádió az Eucharisztikus Kongresszus alkalmával is 1938-ban. A befejező ünnepségen a pápai legátus bejelentette, hogy XI. Pius pápa „a rádió csodás találmányán keresztül” fog szólni a hívekhez. Élmény volt minden évben a Nemzetközi Vásár. Innen minden nap egy órán keresztül többször is üzeneteket közvetített a rádió. így üzenhettek a vidékről feljövök falujukba, városukba. Sokat nevettünk ezen, mert egyik-másik tréfásan hangzott: „Nagyon jól érezzük magunkat, a tokaji csúszik, a pénz úszik. Sok szépet láttunk, holnap megyünk haza, Mari nénit, Jóska bácsit csókoljuk, viszünk vásárfiát. Botos család Hódmezővásárhelyre üzeni, aki hallja, adja át. ” 57
