Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005

Krizsákné Farkas Piroska: Évfordulók nyomában

Petrovits László: Életünk és a rádió

Talán 4-5 éves lehettem, 1939-1940-et írtunk, amikor először kerültem kapcsolatba a rádióval. Nagymamámmal átmentünk a szomszédban lakó barátnőjéhez. Amíg ők beszélgettek, én unatkoztam. Körülnéztem a szobában, s az ágy mellett egy számomra ismeretlen furcsaságot vettem észre. Egy fejhallgató volt. Óvatosan odasettenkedtem, de a néni észrevette. Leemelte, és a fülemre illesztette. Közben a mellette lévő dobozon pár gombot csavargatott, és ekkor megtörtént a csoda. A hallgatón keresztül valami földöntúli, csodálatos éteri zene áradt. Igaz, torz és recsegő volt, de nekem földöntúli élvezet. Napokig hatása alatt voltam ennek a csodának, pedig akkor még nem tudtam, hogy ez életem meghatározója, központi témája lesz.

Amikor őszre hazamentem nagymamámtól, furcsa meglepetés fogadott. Egy világító szörnyeteg, ami hamarosan jó barátom lett. Ez volt az igazi rádió. Nem sercegő, alig hallható, fejhallgatós ketyere, hanem komoly, soklámpás, csodálatos készülék. Veresegyházon laktunk, egy Pesthez közeli községben, aminek határát eddig még nem nagyon hagytam el. Most viszont az egész világ közel került hozzám. Felejthetetlenek voltak a vasárnapi családi ebédek, nem csak az ínycsiklandozó falatok, hanem a rádió varázsa miatt is. Amíg mi az illatos húslevest kanalazgattuk, a rádióból kellemes zene áradt.

Közben azonban zajlott a világháború. Apám bevonult, Erdélyben harcolt, s én egész nap a rádió mellett ültem, hallgatva a harctéri tudósításokat, hátha az ó hangját is meghallom. S míg vártam apám hangját, zene is szólt. Szívem, lelkem megtelt azzal a muzsikáDetektoros rádió

51