Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Nikodém Gabriella: A magyarországi bélyeggyűjtés kezdetei
devizakorlátozási rendelet kijátszásával bélyegek formájában postai küldemények útján külföldre csempészett többszázezer pengőnyi vagyonról. A közelgő háborús helyzet által keltett vagyonmentő hisztéria és a spekulációs bélyegkonjunktúra újabb hulláma érkezik. Emellett megjelenik egy másik probléma is, amely embert próbáló döntések elé állítja a magyar társadalom egészét, s ezt a filatelisták sem kerülhetik ki. A szakirodalom, a feldolgozások mindig nagyon szőrmentén kezelik a zsidótörvények következményeit a bélyeggyűjtők táborára nézve. Több helyen olvashatjuk, hogy az egyesületek igyekeztek kibújni a társaik diszkriminálását rájuk kényszerítő rendelkezések végrehajtása alól, s bár színleg elfogadták azokat, végrehajtásukat elszabotálták. Úgy tűnik azonban, hogy ha ez igaz is volt az egyesületek vagy a tagság egy - valószínűleg nagyobb - részére, mégsem általánosítható. A Bélyeggyűjtők Lapja fent említett 1939. február 17-i száma cikkében még kétértelműen „neofita-bélyeggyűjtőkről” beszél, akik „síbolás céljára” vásárolják fel a bélyegeket, s eljárásukat kereken „gazdasági hazaárulásnak” titulálja. A Bélyegmúzeum okmánytárában a 10773-74. nyilvántartási szám alatt található irat a Magyar Bélyegkereskedők Egyesülete tagjainak származási adatait tartalmazza, a felmérés 1943-ban készült. Az irat szerint „fentieket tudomásul vesszük, egyelőre további intézkedésre szükség nincs, az ügyirat mehet irattárba”, de egy évvel később a Magyar Bélyegújság az 1944. évi 4. számában május 20-án Átállás címmel közöl cikket, amelyben a kereskedelem átállítása kapcsán a zsidó bélyegüzletek bezárásáról, az egyesületek megrostálásáról és taglétszámuk lényeges csökkentéséről beszél.26 Kétségtelen, hogy ez a március 19-i német megszállást követő hónapok alatt következett be, és jól tudjuk, hogy nálunk is megkezdték az Endlösung végrehajtását. Azt is tudjuk, hogy a Magyar Bélyegújság a Filatéliai Kurír reinkarnációja volt, ami az 1939-es sajtórendelkezések27 következtében szüntette be működését, és volt főszerkesztője, Örvös János 1944-ben az intemálótáborból küldte kicsempészett cikkeit, amit Haraszthy Lajos más név alatt, átgépelve jelentetett meg. Erről Örvös maga nyilatkozik az újraindult Filatéliai Kurír első számában, az 1946. augusztus 5-én megjelent Feltámadás! című beköszöntőjében. A civil kurázsi tehát működött ebben az esetben is, ennek ellenére azonban kétségtelen, hogy a meghozott zsidótörvényeket a bélyeggyűjtő egyesületek vonatkozásában is maradéktalanul végrehajtották. A háború, az ország, majd a főváros hadszíntérré válása az egyesületek életét is megbénította. Alig fél évvel a háború befejezése után azonban a régi körök működése újra beindult. 1945 szeptemberében létrejött a Munkás Bélyeggyűjtők Központja, a Bélyegbarátok Országos Egyesülete, és működött a Magyar Bélyeggyűjtő Egyesületek Országos Szövetsége. 1947-ben alakult a magyar filatelisták szervezetének központi tanácsa, a MAFIKT, amelynek célja az egységes bélyeggyűjtő szervezet életre hívása volt. 1951 novemberében a belügyminiszter felfüggesztette a csúcsszervezetek önkormányzatát, és élükre kormánybiztosokat nevezett ki. A szövetség élére Légrádi Dezsőt, a Munkás Bélyeggyűjtők Központja élére Kékesi Imrét, a Bélyegbarátok Országos Egyesülete élére 26 Egyébként helyeslőleg, bár egy nyomtatott sajtótermékben megnyilatkozó bírálat akkor nyilván nem lett volna veszélytelen vállalkozás, arról nem beszélve, hogy a Sztójay-kormány gyors egymásutánban kiadott rendeletéinek következtében csak a németbarát sajtótermékek jelenhettek meg. 27 1939. második zsidótörvény. 228
