Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005

Nikodém Gabriella: A magyarországi bélyeggyűjtés kezdetei

Kurír), valamint a LEHE (A bélyeggyűjtő) és a Hungária (Hungária) értesítői vagy Haraszthy Lajos A Bélyeg címmel kiadott lapja.

A periodikák változatosságát és magas számát a kiadott szakkönyvek nem érik el, ráadásul a könyvkiadás magas költségei miatt csak kevesen vállalkoztak ilyen jellegű munkák megjelentetésére. A szakirodalom bázisa a LEHE, amely viszonylag szilárd anyagi helyzete folytán megtehette, és meg is tette, hogy finanszírozza a tudományos igényű - természetesen elsősorban saját tagjai által készített - tanulmányok, könyvek kiadását. 1898-ban Pozsonyban jelent meg Dessewffy Miklós: Magyarország levél- és újságbélyegei című munkája, amely annak ellenére, hogy terjedelme mindössze 12 lap, a bélyeggyűjtés szakszerűvé válásának fontos állomása. A levélborítékrajzú krajcárosok vésetja- vításai című tanulmánya pedig a speciális gyűjtemények összeállításához adott mintát, e téren végzett kutatásait Payer Béla és Bíró Marcell segítette. Az első módszertani útmutatást 1905-ben Somossi István A bélyeggyűjtés kézikönyve címmel adta a filatelistáknak. A népszerű formában való ismeretterjesztést vállalta fel Bíró Gyula, az általa szerkesztett Almanach 1909 tavaszán Nagybányán született. 1916-ban megjelent az Első magyar bélyegkatalógus, 1918-ban dr. Holländer György okmánybélyeg-katalógusát adta ki a LEHE, aminek Kölbig Ferenc társszerzőségével átdolgozott és bővített kiadása 1924-ben hagyta el a nyomdát. 1920-ban a berlini Philipp Kosack & Comp. cég kiadásában megjelent Payer Béla alapvető német nyelvű munkája, a Die Briefmarken des Königreichs Ungarn (A magyar királyság bélyegei). 1921-ben megint a LEHE kezdte meg Rédey Miklós magyar bélyegeket feldolgozó, monografikus munkájának sorozatban való megjelentetését, az első rész a Kőnyomatosaink címet kapta. Folytatásai: Az első réznyomatú kiadás (1922), A színes értékszámú levélborítékos rajzú bélyegeink (1923), Az utolsó krajcárosaink, a fekete értékszámúak (1924), Turulosaink(l925),AzAratósokig megjelent segélybélyegeink, portóink (1927). Hampel Antal A bélyeggyűjtés filozófiája című munkája szintén a LEHE irodalmi bizottsága által kiírt pályázatra készült el 1922-ben.

1921 tavaszán a Hungária szakbizottságot létesített a magyar bélyegek monográfiájának megírására, ezzel kapcsolatban 8000 koronával díjazott pályázatot hirdetett, ennek azonban nem lett eredménye. Payer Béla kész munkáját azzal utasították vissza, hogy nem tagja a Hungáriának. 1923 februárjának első napjaiban Bíró Marcell a magyar bélyegek monográfiája általa írt kéziratát kiadás céljából átadta a Pannóniának, de ez sem került kivitelezésre, a kézirat is eltűnt.

1924 őszén a pozsonyi Híradó című napilap kiadásában megjelent Weinert Győző remek munkája, Magyarország levélbélyegeinek katalógusa 1850-1924, amelyet 1925-ben kiegészített a megszállási bélyegekkel. Fontos állomást jelentett 1925 nyarán Az 1871-1920 kiadású magyar postabélyegek árjelző kézikönyve, dr. Erdőd! Armin és Kner Endre szerkesztésében, ebben ugyanis az alapbélyegek mellett az összes fogazási és vízjel-különlegesség is feldolgozásra került, így egy speciálkatalógus erényeivel dicsekedhetett (1926,1928,1931- ben pótlásai jelentek meg). 1926-ban Lóránt Mihálynak A bélyeg című könyvét adta ki az Athenaeum, amely az első irodalmi jellegű összefoglalása a témának. Szintén úttörő jellegű, hasznos kis kiadvány Örvös János 1929 közepén megjelent filatéliai címtára, amely egyesületi adatok ismertetése mellett több száz bélyeggyűjtő címét tartalmazza.

Dr. Szalay Béla munkája Höhere Philatelie (Magasabb filatélia) címmel német nyelven ismerteti az ívrekonstrukciók összeállításának módszerét, a magyar bélyegek nyom214