Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Solymosi Jánosné: 75 éves a Bélyegmúzeum
merőseiket, netán önmagukat fedezhetik fel egy-egy kiállítás-megnyitót, filatéliai előadást vagy egyéb rendezvényt megörökítő fényképen. A „Remekművek” jelige alatt című időszaki kiállításunkról jelen évkönyvünk egy másik tanulmányában olvashatnak Angyal Erzsébet írásában. A jubileumi évben a múzeumban folyó kutató- és tudományos munka jelentős részét a Bélyegmúzeum honlapjának elkészítése, az 1871. évi első magyar kő- és réznyomatos bélyegek és változatainak világhálóra kerülése képezte. Virtuális kiállításunkon a Postásábrázolások a világ bélyegein, Múzeumok remekművei a világ bélyegein és A Bélyegmúzeum rejtett kincsei című válogatások láthatók. Hetvenöt év hosszú idő, emberéletben mérve idős kor. Egy múzeum korát más mértékkel mérik. Ha időről időre megőrizve múltját meg tud újulni, akkor mindig korszerű lesz. Hisszük, hogy a múzeumunk erre tart. A jubiláló Bélyegmúzeumnak budapesti kiállítóhelyén kívül állandó kiállítása van a győri Xantus János Múzeumban magyar bélyegbemutatóval, és Debrecenben a Delizsánsz Kiállítóterem Soó Rezső emlékszobájában, ahol a múzeum legnagyobb különgyűjtemé- nyéből látható állandó és évente változó időszakos válogatás, jelenleg Az űrkutatás története a magyar bélyegek tükrében címmel. Vendégeink az internetes sarokban a Michel-féle on-line katalógust is böngészhetik. Weöres Sándor szavaival élve elmondhatom: „Ázsiát, Afrikát, Amerikát járjuk, miközben minden itt van egy helyen. ” A 75 éves múzeum, amikor visszatekint háromnegyed-százados múltjára, örömmel mondhatja, sosem volt egyedül. Mindig akadtak olyan lelkes filatelisták, akik összegyűjtött, féltett kincseiket, gyűjteményeiket a múzeumnak adományozták. Régi adósságot törlesztettünk azzal, hogy a földszinti előcsarnokban elkészült a donátorok fala, amelyen valamennyi jelentősebb adományozó arcképe, illetve neve megörökítésre került. Ezzel adózunk nagyrabecsüléssel mindazok tiszteletére és emlékének megőrzésére, akik a Bélyegmúzeum gyűjteményeit kiemelkedő jelentőségű adományaikkal gyarapították. Úgy gondolom, a megörökítést évkönyvünkben is maradandóvá kell tenni. Donátorok fala „ A ’ legnagyobb szépség is elhalványul, egymásra halmozott gyűjtemények, mellyeket senki nem néz, egymásra rakott könyvek, mellyeket senki nem olvas, rutul elporosodnak. Közhasznú intézetek ellenben, csinos épületek, mellyekben a’ nemzet kincsei tartatnak s' mellyekbül a’ köz-értelmesség nőtten terjed.fogalmazta meg Széchenyi István 1830- ban a Hitel című írásában a múzeumi mecenatúra lényegét, ami a Bélyegmúzeum alább felsorolt és eljövendő donátorainak indítéka is lehet, lehetett. Poppovits Frigyes Mirkó (1863-1928): A szerb származású, de magát jó magyar hazafinak tartó banktisztviselő, majd kereskedelmi szakember gyerekkorától gyűjtötte a bélyegeket. 1916-ban egy cseretranzakcióval szándéka szerint a létesítendő bélyegmúzeum magyar gyűjteményének alapját adta át a Magyar Királyi Postának. Két évvel később egy újabb csere révén, illetve részint ajándékképpen további értékes filatéliai anyagok kerültek át magángyűjteményéből. E nélkül ma nem lehetne teljes a máshonnan nem pótolható klasszikus magyar gyűjteményünk. 162
