Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Jakab László: Telefonok régen és ma
szokni, amikor 1901-ben kötelező jelleggel bevezették azt. Egy korabeli lap szerint „nagy örömöt okozott ez a kezelőnőknek, akiknek ekkor már 5300 előfizetői nevet, számot, címet, foglalkozást kellett megtanulni, s éppoly visszatetszést váltott ez ki az elkényeztetett előfizetők körében, akik sehogy sem akarlak ebbe belenyugodni Az első - például fényezett diófa dobozba épített - telefonokat falra szerelték, és a lakás díszét, büszkeségét képezték. A telefonkészülékeket kezdetben külföldről hozták be, később hazai üzemekben állították elő. Az első állami szabványú készülékeket Egger és Társa, valamint a Deckert és Homolka-féle cég készítette, később az Ericsson Villamossági Rt. és az Egyesült Izzólámpa Rt. gyártott telefonkészülékeket. A képen látható díszes kivitelű, fadobozos LB I-es telefonkészüléket hajlított, tölcsér formájú mikrofonnal látták el. Jobb oldalon helyezték el az induktor forgatókarját és a póthallgatót, alul a csengőharangokat és a vezetékek csatlakozószorítóit. A mikrofon alatt ferde írólap látszik, amelyen telefonálás közben jegyzetelni lehetett. Az 1900-as évek elején a fából készült asztali készülékek is megjelentek. Múzeumunk 1953-ban gyűjtéssel jutott hozzá egy ilyen fadobozos, 1910 után megjelent Effenberger-féle LB készülékhez. Érdekessége az állítható magasságú, tölcséres Berliner-féle mikrofon. A készüléket az Egyesült Izzó és a Stenczer József-féle Vasúti és Távírda Szerelvények és Elektrotechnikai Művek gyártotta 1910 után, jellemzően a vasútnál alkalmazták. Múzeumunk különleges darabja még az a díszes kivitelű, szintén LB rendszerű telefonkészülék, amelyet I. Ferenc József császár 1904-ben kapott a Magyar Királyi Posta ajándékaként. A fekete színű, aranyozott díszítésű, zománcozott magyar nagycímerrel ellátott vasdobozba épített készüléket az. Ericsson Magyar Villamossági Rt. gyártotta. A kézibeszélőt tartó villa és a póthall- I ß 1 tlPuslifa,i u'Ufónkészülék gatót tartó horog anyaga nikkelezett fém. Fémlemezházba építették az 1924-ben bevezetett, népszerű, LB 24 típusú telefonkészüléket. Itt már hallgatóval egybeépített mikrofont, azaz mikrotelefont, mai nevén kézibeszélőt alkalmaztak. A fémlemezházon látható jellegzetes domborulat alatt helyezkedik el az induktor. Ezek a telefonkészülékek és a telefonközpontok is úgynevezett LB - Local Battery - rendszerben működtek, vagyis minden előfizetői készülék mellett - vagy a készülék dobozában - helyi telepet helyeztek el, amely a működéshez szűk- Effenberger-féle asztali készülék 145
