Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005

Dr. Garami Erika: Esztétika és funkció

Az épület sorsa 1948-ig

A húszas évek nagy takarékossági intézkedései között még a sikeres Postatakarékpénztár megszüntetése is felmerült. Az elgondolás szerint ügykörét a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ vette volna át. (Népszava, 1926. február 11.2. oldal és vő. az 1870/ 1949. sz. kormányrendelet) Mint ismeretes, erre akkor nem került sor. Az intézmény sikere legjobban ügyfelein keresztül mérhető. A Budapesti Hírlap 1926. február 6-i száma tette közzé az alábbi olvasói levelet „ Miért nincsen villamosmegálló a Postatakarékpénztár előtt? ” címmel. „A Postatakarékpénztárban több ezer ember fordul meg a város minden részéből, úgyhogy ennek a közintézménynek a villamos forgalomba való előnyös bekapcsolása valóban közérdek... jóllehet közvetlenül előtte, a Hold-utcában haladnak az 58-as, 61-es és 65-ös kocsik, amelyeknek azonban az épület előtt - ámbár a rajtuk utazó közönség nagy része éppen a Postatakarékpénztárba megy, vagy onnan jön - nincsen állomása. A legközelebbi állomás a jó néhány száz lépésnyire levő Szabadság téren, a Bálványutca [ma Október 6. utca] sarkán, vagy a Báthory és Szemere utcák keresztezésénél van. Alig hihető, hogy a Postatakarékpénztár előtt új állomás létesítése akadályokba ütköznék. ”

A szecesszió elleni támadás nem csak a századfordulót jellemezte. A harmincas évek végén a Bauhaus térnyerésével annyira felerősödött, hogy a Lechner Ödön által tervezett berendezést egyszerűen megsemmisítették, mára mindössze két pad maradt meg a pénztárterem bejáratának két oldalán. A pénztárcsarnok technikai újdonságnak számító üvegtetejét a két világháború között le kellett bontani, mivel az időjárás viszontagságai miatt balesetveszélyessé vált. Helyette az eredetire nem is emlékeztető tetőt emeltek. Azóta is az üvegtetőket kéthéjú szerkezettel építik: az alsó célja a díszítés, a felsőé a védelem, a kettő között a tartószerkezet helyezkedik el.20 Lechner összevonta a két szerkezetet, de újítása nem bizonyult időtállónak.

Az épület maximálisan be tudta tölteni funkcióját. Forgalma, tevékenységi köre nőtt, ami a személyzet növekedését vonta maga után. A létszám az induláskor 69, 1913-ban 1156 fő volt. Az épületben található egykori lakásokat mind irodává alakították, de a székház mérete már sem szakmai, sem egészségügyi szempontból nem felelt meg. Miután egy új székház építésének gondolatát el kellett vetni, az épület hátsó falához illeszkedő, vele egy tömböt alkotó, Szabadság tér 10., 11. és 12 szám alatti, 700 négyszögölnyi épületegyüttest megvásárlás után vette használatba az intézmény „a postatakarékpénztár céljaira újabb ingatlan megszerzéséről” szóló 1912. évi XXXIX. törvénycikk alapján. Az ingatlanok a kincstár tulajdonába mentek át. Az I. világháború alatt a hadműveletekkel kapcsolatos készpénz- és átutalási forgalmat bonyolította, tevékenyen részt vett a tábori posták - pl. hajóposta-takarékpénztár - működésében is.

Az 1925. évi IX. törvény megszüntette a zálogházakat, tevékenységi körüket egyidejűleg a Postatakarékpénztár üzletkörébe helyezte át. A kézizálog a zálogüzlet egyik legnagyobb forgalmat bonyolító ága lett az intézménynek. A húszas években csak két intézménynek volt jogosultsága műtárgyak árverezésére: az Ernst Múzeumnak és a Postatakarékpénztárnak. Magánárveréseken szakértőként kellett ellenőri feladatokat ellátnia, azon30 Gerle János - Lugosi Lugó László: A szecesszió Budapesten. Budapest, 1999, Magyar Könyvklub, 31. p.

126