Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005

Dr. Garami Erika: Esztétika és funkció

Egyik tanítványa, Málnai Béla szerint felesleges volt ilyen gondosan tervezett tetőszerkezetet építeni, mivel azt nem látják, csak a madarak. A mester válasza erre az volt, hogy szégyellné magát a madarak előtt is egy tökéletlen megoldással. Az eltelt évszázad Lechnert igazolta.

Az egyszerűséget kiemeli, a funkcionálist alátámasztja a vertikális és horizontális tagolás. A negyedik szint felett hullámos vonalú szemöldökpárkány választja el a hivatali szinteket a felső lakószintektől. A hivatali rész ablakai nagyobbak, a félkörösen zárt lakásablakok kisebbek. Kívül-belül szimbólumok rendszere. A századforduló embere különös figyelemmel fordult a szimbólumok felé.12 Az épület egyes részei más művészeti, népművészeti alkotások nagyított másai az építészet nyelvén megszólaltatva, az egésznek egyfajta ritmikát adva. A főbejárati oldal homlokzati dísze, mint vázákból kiomló virágcsokor: a termékenység szimbóluma. A homlokzaton a fehéres mázas téglára bízza a fényhatás elérését. Kár, hogy az idő rövidsége nem engedte meg, hogy a teljes felületet végig égetett mázú téglákkal borítsa.13 A mázas anyagot jellegzetesen magyarnak tartotta a kőben szegény országban. A végleges megoldásnál drágább anyaggal is kísérletezett, amivel próbaburkolást a Perczel Mór utcai oldalon végzett.14 Az új anyagokkal való kísérletezés egyik oka a költségtakarékosság volt. Kiválóan ismerte az ország összes, építésre alkalmas természetes anyagát, de mesterséges anyagokkal is kísérletezett újabb és újabb hatások elérése érdekében.

Az egész épület szinte minden részlete egyéni, sem mása, sem előképe nincs. Az ellentábor szerint az oszlopok gyárkéményhez hasonlítanak. A pártázat fölé magasodó, nyolcszögű fél oszlopokon a második emelettől felfelé majolika méhek igyekeznek a stilizált kerámia méhkasok felé, mint az épület rendeltetésének, a gyűjtögetésnek, a takarékosságnak szimbólumai, és találkozik az üzletfilozófiával, mely szerint nem a tehetősek pénzét, hanem elsősorban a kisemberek krajcárjait, majd fillérjeit kívánta összegyűjteni; továbbá a méhtársadalom szervezettsége is követendő minta. Az épület két sarka feletti oldaltornyok tetején a szárnyas kígyók kaptak helyet, mint a lépcsőházban. Arra nincs adat, hogy miért nem az eredeti terven szereplő kiterjesztett szárnyú sárkányok kerültek kivitelezésre15; az egész épületben különleges, valós és elképzelt figurák kaptak helyet: kígyók, tyúkok, sárkányok. A tető középső, legmagasabb tornyán a nagyszentmiklósi aranykincs két bikafejes - szűrminta motívumot közrefogó - ivócsanakjának mintegy százszorosára nagyított mása látható sárgás Zsolnay-majolikából. A kincs egyes darabjait, mint jelképet először Lechner használta fel, később követők sora tette ugyanezt. A bika többszörös szimbólum: a termékenység, az erő, a rend jelképe. A bika szarva pedig a bőséget, a szerencsét jelképezi. (Vö. cornicopiae = bőségszaru az antik mitológiában.) Az Attila kincseként emlegetett lelet a hun-magyar kontinuitást, a magyar dicső múltat, az arany az értékállóságot jelképezte. A századforduló és a millennium körüli években különös hangsúlyt helyeztek a magyar múltra, a Bartók Béla és Kodály Zoltán tiszta forrásból eszméje nem csak a zenét, hanem a többi művészeti ágat is áthatotta.

12 Szegő György: Kivonulás. Építészeti szimbólumok a századfordulós Budapesten. Teremtés és átváltozás. Budapest szecessziós építészete a századfordulón. Budapest, 1996, H. G. & Társa Kiadó.

13 Gerő Ödön: A Postatakarékpénztár háza. Művészet, 1902. 1. sz. 41-55. p.

14 Uo. 88. p.

15 Lechner Ödön (szerk.): Gerle János. [Budapest], 2003, Holnap Kiadó, 189. p.

120