Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Dr. Garami Erika: Esztétika és funkció
szerűsítéséről szóló törvény a közigazgatási hatóságok számára kötelezővé tette a közpénzek Postatakarékpénztáron keresztüli továbbítását. A sikeres intézmény kezdetben a Mária Valéria - ma Apáczai Csere János - utca 11. szám alatti bérház néhány udvari szobájában működött, onnan két év múlva a Rudolf- ma Széchenyi - rakpartra költözött, ahol egy teljes épület állt rendelkezésre. A növekvő forgalom miatt az új székház is kicsinek bizonyult, ezért az igazgatóság nagyobbat keresett, de alkalmas üres épületet nem talált. A Kereskedelemügyi Minisztérium helyt adott a kérésnek, törvényjavaslatot nyújtott be új székház építésére - eredményesen. Az 1899. évi XLIV. törvénycikk jóváhagyta, hogy Budapesten az 1786-ban épült, börtönként elhíresült Újépület „lebontása folytán szabaddá vált terület alkalmas részén állami épület” legyen emelhető a székház részére. Az Újépület lebontása már a kiegyezéskor szóba került, de csak a kilencvenes évek végén került rá sor. Az akkor már belvárosnak minősülő Szabadság teret a Fővárosi Közmunkák Tanácsa felparcellázva árusította, és 30 év adókedvezményt biztosított az ott építkezőknek. A Postatakarékpénztár a tér egyik legkedvezőtlenebb fekvésű telkét vásárolta meg. Szempont volt viszont, hogy az épülő pénzintézetek, a jegybank, a tőzsde és a postatakarék egymáshoz közel legyenek egyfajta pénzügyi központot alkotva. A Postatakarékpénztár 692,62 négyszögöles telket vásárolt négyszögölenként 500 osztrák értékű forintos áron. A költségekre 2 millió koronát irányoztak elő. A telek árának, az építkezésnek és a berendezés költségeinek fedezete a Postatakarékpénztár tartalékalapja volt. A telekre 693 000, az építkezésre 1,08 millió, a berendezési tárgyakra 60 000, az üzemi kiadásokra 51 000, a kamatokra 114 000 koronát terveztek.5 Az építési pályázat 1900. január 4-én a Kereskedelemügyi Minisztérium az épület tervezésére nyilvános, jeligés pályázatot6 írt ki, amelynek határideje rendkívül rövid volt: 1900. február 20. Ennek ellenére 56 építész 61 pályaművet nyújtott be. A pályaműveket a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében állították ki szemlére. A zsűriben a Postatakarékpénztár főbb tisztviselői is helyet kaptak, elnöke a Postatakarékpénztári Tanács elnöke lett. Az első és a harmadik helyezést a pályázatot kiíró minisztérium műszaki tisztviselőjének, Bérezik Gyulának ítélték, aki a pályázati időszakra fizetett szabadságot kapott. A második díjra Lechner Ödön tervét jelölték. A sajtó botrányt kavart a szakmai körökben felháborodást kiváltó pályázat visszásságából, mire a kiíró a pályázat második fordulója mellett döntött az első és a második díjazott között. Végül Lechner régi hívével és követőjével, Baumgarten Sándorral, a Kultuszminisztérium szerződéses építészével közösen kapta meg a megbízást 1900. április 29-én. A kiviteli tervek július 19-ére készültek el, az elkészült épületet 1901 novemberében adták át. A századfordulóra megerősödtek a Lechner munkásságát támadó hangok, korábbi társával, Pártos Gyulával már megszűnt az együttműködés, építészi műterme ekkor már nem volt. Névleg Baumgartennel, aki irodáját osztotta meg 5 Körmendy József: A Magyar Postatakarékpénztár. Budapest, 1939, Homyánszky, 41. p. 6 A Magyar Nemzeti Bank épületei. Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 594, Budapest, 1998, 18. p. 116
