Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Kovács Adrienn: A galambposta története
vedett, az ott harcoló katonák kilátástalan helyzetükben kétségbeesetten igyekeztek hírt adni a harcok állásáról. A partraszállás első híreivel - dacolva veszéllyel és tüzérségi támadással - Beach Comber, a kanadai hadsereg hű postagalambja ért elsőként a bázisra. Ezzel az úttal 1944 márciusában Beach Comber neve bekerült a kitüntetett postagalambok dicső sorába. A II. világháború alatt több titkos galambposta-szolgálat is működött Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban és Dániában. Ezek elsődleges feladata az volt, hogy állandó kapcsolatot tartsanak az angol parancsnoksággal. A megszállt és elszigetelt területek szinte egyetlen esélye a hírközlésre a jó helyen, jó időben felröptetett postagalamb volt. Előfordult, hogy az ellenséges frontvonalak mögé ejtőernyős katonákat, ügynököket kellett bejuttatni, hogy segítségükkel információt küldhessenek be, és híreket szivárogtassanak ki. Mivel a küldetés meglehetősen veszélyes volt, gyakran alkalmaztak ún. ejtőernyős galambokat. Az ejtőernyős galambok speciálisan kiképzett postagalambok voltak, akiket ezzel a módszerrel észrevétlenül be tudtak juttatni a frontvonalak mögé, elsősorban a megszállt francia és belga területekre. A kicsiny ejtőernyőkhöz erősített kosárban egyetlen postagalamb számára volt hely. Az ernyőket - a szélviszonyoknak megfelelően - időzített szerkezet nyitotta ki a megfelelő magasságban. A betanított galambok arra is képesek voltak, hogy elhagyva a kosarat megkeressék az ellenállók által elrejtett, megjelölt galambdúcokat. A galambok mindegyike jelentőhüvellyel volt felszerelve, amelybe a becsületes megtaláló üzenetet helyezhetett el, amellyel aztán a szabadon bocsátott jószág egyenesen angliai galambdúca felé vette az irányt. Az üzenet küldője a szövetségeseket segítő információkért jutalomra számíthatott, de a módszernek voltak buktatói is, többször előfordult, hogy a postagalamb az ellenség kezére került. Más alkalommal a szárnyasok magához az ejtőernyős katonához vagy egy titkosügynökhöz erősítve landoltak. Az ellenálló mozgalmak tagjainak segítségével átvették az üzenetet, és folytatták küldetésüket. Ezt a technikát a szövetségesek később a japánok ellen és a Ruhr-vidéken is alkalmazták. A Ruhr Express nevű postagalamb, amint azt a neve is mutatja, hasonló kiképzést kapott. 480 km-re otthonától, az ellenséges német vonalak mögül kellett kijuttatnia egy stratégiai fontosságú üzenetet. Sikeres és gyors munkájáért 1945 májusában Dickin-érmet kapott. Az angol hadvezetés a hírközlésnek ezt a formáját legelőször 1940 októberében vetette be. Az angol titkosszolgálat egyik ügynöke kapta a megbízást, hogy a francia ellenállási mozgalom tagjainak segítségével híreket továbbítson az angol parancsnokság felé. A Phillipe fedőnevű, eredetileg francia ejtőernyőst az Angol Királyi Légierő repülőgépe vitte francia terület felé. Ugrás előtt a társul kapott két postagalambot is a hátizsákjába helyezte. A galambok védőruhája egy pár zokniból állt, amelyeket a lábujjaknál kivágtak, hogy a szárnyasok kényelmesen kidughassák rajta a fejüket. Az ellenállók előzetesen fényekkel jelölték ki a terepet, így az ügynök a galamb párral együtt szerencsésen földet ért. A postagalambok egyikét, a Kenley Lass26 nevű skót tojót 11 nap elzárás után sikeresen útnak is tudta ereszteni. A rossz időjárási körülmények ellenére a megbízható szárnyas épségben megérkezett East Grinsted-i dúcába27, háta mögött 483 km-es, azaz 7 órá26 Kenley: kerület London déli részén, a háború alatt itt volt az Angol Királyi Légierő egyik fontos bázisa. A lass szó a skót nyelvben leányt, kedvest jelent. 27 East Grinsted: London egyik kerülete. 109
