Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Nikodém Gabriella: A Poppovits-gyűjtemény
Népköztársaság” felirat szerepel, sajnálatos módon olyan jellegű sérülés érte (leginkább ráömlött savnak látszik), amely a papírt nagy felületen szétmarta. A megmaradt szövegtöredékekből megpróbálhatjuk rekonstruálni a történteket. Eszerint Poppovits a fenti elutasításra válaszul 1918. június 5-én a postának ajándékozta tengeri hajóposta lebetűzéseket tartalmazó gyűjteményét, majd június 21-i beérkezési dátummal azt a korábban már bevált ajánlatot tette, hogy a posta a második gyűjteményből kiválogathatja a neki kellő részt, az árakat azonban ő szabja meg. Visszalép ugyanakkor attól a követeléstől, hogy az általa cserében kért bélyegek teljes megmaradt készletét vele közöljék, ám ragaszkodik ahhoz, hogy a csere lebonyolításától számított egy éven belül az általa megjelölt bélyegfajtákból korlátlanul névértékben vásárolhasson, valamint hogy e bélyegekből a posta ez idő alatt senki másnak el ne adjon. Amennyiben az ügylet lebonyolításra kerül, ajándékba adja a leltár szerinti 71-86. tételszámú kartonlapokon feldolgozott rajzokat és tervezeteket, amelyeket 30 000 márkára tart. Ezzel kapcsolatban az iratot szignáló Klimes megjegyzi, hogy „a rajzpróbák és tervezetek nem elfogadott rajzok, s így nem ezek alapján készültek a magyar postabélyegek, miért is gyűjteményünknek ezekre egyáltalán szüksége nincsen”. A bélyeganyag kiválogatása megtörtént, az erről készült jegyzéket az ügyirathoz mellékelték. E példányok együttes ára Poppovits értékelése szerint 70 828 K 20 fillér, amellyel kapcsolatban az előadó így vélekedik: „Ebből az alkalomból is hangsúlyozzuk, hogy az felette magas és jóval meghaladja azokat az árakat is, a melyeket Poppovits előző gyűjteményének 1916-ban történt eladása alkalmával szabott. ” A helyettes államtitkár utasítására az előadó érintkezésbe lépett az ajánlattevővel annak tisztázására, mit és mennyit kér a forgalomból kivont bélyegekből csereanyag fejében. Poppovits ezt szeptember 19-i dátummal írásban közölte. Hosszas alkufolyamat után, amelyben még az 1916-os csere során hiányzó három bélyeg sorsa, valamint újabb külföldi vevők ajánlatai is szóba kerültek, „Vezérigazgató Úr Ő Méltósága úgy méltóztatott rendelkezni”, hogy a csere lebonyolításra kerülhet. Megbízta ezen felül Klimest, tárgyaljon Poppovitscsal „abban az irányban, hogy az 1-70. számú kartonokon foglalt, tehát a teljes bélyeggyűjteményt 90 000 K névértékű postabélyegek fejében átengedi-e". A tárgyalás eredményeként Poppovits „ odanyilatkozott, hogy a szóban forgó bélyeggyűjteményét - saját szavait idézve - tisztán hazafiságból és abból a czélból, hogy a magyar posta muzeális bélyeggyűjteményét gazdagítsa, mert nem szeretné, hogy ez az újabbi, kiegészítő gyűjtemény más kezekbe kerüljön, névértékben számítva 90 000 K értékű postabélyeg fejében átengedi. ... Kijelenti továbbá, hogy a 71-86. számú kartonokon levő rajzokat és tervezeteket, a melyek értékét 30 000 márkára becsüli, a csereügyletperfectionálása után - miután azokat nem akarjuk megvenni, viszont ő pedig szeretné, hogy azok a múzeumba kerüljenek - saját kezdeményezéséből, az annak idején ajándékba adott magyar tengeri postaalbum kapcsán a magyarposta muzeális bélyeggyűjteményének odaajándékozza. Ezzel az alkalommal abbéli kívánságának ad újból kifejezést, hogy a létesítendő magyar postamúzeumban megörö- kíttessék az, hogy az általa 40 éven át gyűjtött és a magyar postának két ízben csere útján eladott gazdag muzeális postabélyeg anyag, amely a létesítendő magyar bélyegmúzeum alapját képezi, tőle ered”. Ezt követően a posta vezérigazgatója elrendeli, hogy a teljes anyagot szakértői vizsgálatnak vessék alá, ami meg is történt. Pompéry Elemér, dr. Drasche-Lázár Alfréd és Szécsi 168
