Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004

Makkal Várkonyi Ildikó: Száz év postacsomagjai

A postai tevékenység minden fázisát, így a szállítást is rendeletek szabályozták, amelyek érintették a küldemények tartalmát és külalakját - burkolatát, csomagolását - is, de talán a legfontosabb volt a díjszabás egységesítése, amely figyelembe vette a csomag súlyát, értékét, a távolságot s a mindenkori címzett fogadókészségét. A csomagszállítás egységes elveinek kialakulása szempontjából fontos állomás volt az 1875. évi berni Általános Postaegyleti Szerződés megkötése, amellyel a résztvevő országok bizonyos szabályokat, megszorításokat magukra nézve kölcsönösen elfogadtak.17 Hasonló mérföldkő az 1880-as párizsi postaegyezmény, amelyet a lisszaboni pótegyezmény követett 1886-ban.18

A csomagok tartalmára vonatkozó rendeletekből rendkívül változatos és érdekes kép tárul elénk. A postán szállított küldemények skálája a halikrától a vadon lőtt medvéig terjedt.19 A főszerep kétségtelenül az élelmiszerküldeményeknek jutott, amelyeket a legváltozatosabb formában - nyersen vagy elkészítve - és különféle burkolatokban, tartályokban, kosarakban, dobozokban vagy mindenfajta csomagolás nélkül20 adtak postára.

Az élelmiszerek a helytelen csomagolás vagy a hosszadalmas szállítás miatt gyakran tönkrementek, vagy szavatosságukat vesztették, éppen ezért a romlandó szállítmányok kezelésére rendeletek egész sora látott napvilágot.21 A Posta Rendeletek Tárának 1868. évi 5. számában olvashatjuk, hogy „nadályokat, vadat, élesztőt, gyümölcsöt, élő virágot stb. tartalmazó szállítmányok olykor késedelmes szállítás miatt kézbesítés előtt megromolván, ennek elhárítása tekintetéből, figyelmeztetnek a kir. postahivatalok: a) hogy ily szállítmányok szállítóleveleit a fölvétel alkalmával vörös vagy kék irónnal »megromlásnak kitett tárgy« megjelöléssel lássak el, mely szavak az átrovatolásnál a rovatlap jegyzékében is szembetűnő módon kiírandók; b) az ily szállítmányokat mindenkor a legelső és leggyorsabb postamenet alkalmával indítsák el...; c) rendkívüli akadályok beálltával, avagy ha ily szállítmányok gyorsan és megromlásuk előtt nem kézbesíthetők, a kir. postahivatalok azokat a helyi elöljáróság közbejöttével rövid úton árverezzék el, és a bevett pénzt az árverési jegyzőkönyvvel együtt a felvevő postahivatalhoz a feladónak leendő kézbesítés végett rovatolják vissza ”.22

17 Posta Rendeletek Tára. 1875. 23. szám, 131-149. p.

18 Posta Rendeletek Tára. 1886. 34. szám, 248-260. p.

19 Posta Rendeletek Tára. 1869. 2. szám, 10. p.; 1881. 14. szám, 43. p.

20 Posta és Távírda Rendeletek Tára. 1888. 9. szám, 45. p.; 1914. 64. szám, 471. p.; 1914. 117. szám, 465. p.; 1916. 157. szám, 459. p.; 1917. 1. szám, 1. p.; 1917. 39. szám, 110. p.; 1917. 49. szám, 161. p.; 1917. 113. szám, 345. p.; 1917. 121. szám, 374. p.

21 Posta és Távírda Rendeletek Tára. 1887. 15. szám, 91. p.; 1890.26. szám, 125-127. p.; 1891.7. szám, 30. p.; 1891. 70. szám, 305. p.; 1986. 4. szám, 15. p.; 1902. 19. szám, 148. p.; 1906. 24. szám, 165. p.; 1906. 25. szám, 171-172. p.; 1909. 60. szám, 533. p.; 1915. 33. szám, 98. p.; 1915. 47. szám, 141-142. p.; 1917. 133. szám, 431^134. p.; 1918. 31. szám, 131. p.; 1919. 3. szám, 12. p.; 1919.6. szám, 25. p.; 1919. 76. szám, 274- 275. p.; 1920. 45. szám, 203. p.; 1923. 38. szám, 176. p., 1927. 14. szám, 90. p.; 1932. 51. szám, 530. p.; 1933. 17. szám, 125. p.; 1933. 24. szám, 174-175. p.; 1933. 49. szám, 352-353. p.; 1933. 47. szám, 333. p.; 1935. 5. szám, 27. p.; 1935. 18. szám, 97. p.; 1935. 46. szám, 299. p.; 1936. 47. szám, 318-319. p.; 1937. 32. szám, 253. p.; 1939. 51. szám, 433. p.; 1939. 53. szám, 460. p.; 1940. 17. szám, 165-166. p.; 1940. 39. szám, 451. p.; 1940. 46. szám, 515 p.; 1941. 24. szám, 254. p.; 1941.31. szám, 315-316. p.; 1941.48. szám, 485. p.;

1941. 55. szám, 567. p.; 1942. 32. szám, 397-398. p.; 1942. 53. szám, 619-620. p.; 1942. 48. szám, 564. p.;

1942. 54. szám, 638. p.; 1943. 12. szám, 127. p.; 1943. 18. szám, 187. p.; 1943. 42. szám, 490. p.

22 Posta Rendeletek Tára. 1968. 5. szám, 28. p.

151