Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004

Bartók Ibolya: Forster-emléknap a Postamúzeumban

mokratikus szempontból nem esett-e kifogás alá. Dr. Forster Károlyt 1946 szeptemberében kérte fel a vezérigazgatóság, hogy a rendelet értelmében megküldött kérdőívet, amely egyben vagyonnyilatkozat is volt, töltse ki, és küldje vissza. A kitöltött kérdőív szerint vagyona - feleségével együtt - az általa építtetett társasház-résztulajdon, valamint 10 kataszteri hold és 600 öl földbirtok volt. Bizonyára e nyilatkozatnak köszönhette - annak ellenére, hogy egy Baracson lévő házukat saját felajánlásuk alapján 1950-ben a magyar állam bekebelezte - a népnyúzó minősítést, aminek következményeként nyugdíjfolyósítását 1952. március 1-jétől megszüntették.

Fellebbezéseire két és fél éven keresztül a válasz ugyanaz volt: Kérését megvizsgáltuk, teljesítését nem találtuk indokoltnak. Csupán 1954. szeptember l-jétől állapítottak meg számára egy minimális összegű, 200 forintos kegydíjat. További két év elteltével a 14/1956. számú kormányhatározat alapján a nyugdíjmegvonásokat, s így dr. Forster Károly nyugdíjigényét is felülvizsgálták, aminek eredményeként 1957. március 1-jétől 500 forint nyugellátásban részesült. Összehasonlításként elmondhatjuk, hogy a nyugdíjazásakor megállapított 4000 pengő nyugdíja az 1946. augusztus l-jén bevezetett új forintra átszámítva 588 forint volt. Tehát az 1957-ben megállapított összeg kevesebb volt a 11 évvel korábbi nyugellátmányánál. így történhetett meg, hogy a jogász végzettségű, három nyelven beszélő, a nemzetközi postaszerződések előadójaként a magyar postát hosszú éveken át külföldön képviselő szaktekintély létfenntartásához élete utolsó éveiben légyfogócsíkok ragasztásával kellett foglalkozzon; édes postájától - ahogyan ő nevezte - teljesen elfeledve. Dr. Forster Károly 1960. május 5-én hunyt el Budapesten, földi maradványait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

A hajlott korú dr. Forster Károly feleségével, Angyal Margittal

120