Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Kovács Gergelyné: Postatörténeti emlékhely Balatonszemesen
Kovács Gergelyné Postatörténeti emlékhely Balatonszemesen Most, hogy 19 esztendeje vagyok a Postamúzeum őre - régies kifejezéssel múzeumőrnek hívták az igazgatókat elmondhatom, hogy ez alatt a szűk két évtized alatt legjobban az új múzeumoknak-Telefónia, Rádió- és Televíziómúzeum - és a balatonszemesi kiállító- hely megújulásának örültem. Ez utóbbi kiállítóhelyből emlékhellyé emelkedett. A balatonszemesi Postamúzeum története 1962-ben kezdődött, amikor a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, a műemléképület kezelője, abból kiindulva, hogy a 18. század utolsó negyedéből származó istálló a Falu Szemes lóváltó-állomásához tartozott, kiállítások céljára átadta azt a budapesti Postamúzeumnak. Az idetelepített mozgópostavagon, valamint a felépített kocsiszínben bemutatott fogatolt járművek a postai szállítás kiállítóhelyévé tették. Az első évtizedek után az istállóépületben szinte évente megújuló posta- és távközléstörténeti kiállításokat rendeztek. A meglehetősen nyirkos épületben múzeumőrként 1986- ban megdöbbenten láttam az érzékeny és már sérült eredeti okmányok, íratok, fényképek és bélyegek kiállítását. Fokozta bennem a változtatási szándékot, hogy a kiállítóhely nélkülözte az illemhelyet: szükség esetén a férfiak és a gyermekek a ház melletti bodzabokrok közé húzódtak, a nők, köztük a múzeum gondnoknője is az egyre nagyobb forgalmú, akkor még közlekedési lámpa és gyalogátkelő nélküli országúton átszaladva a Kis tücsök étteremben talált illemhelyre. 1986 tavaszán a bodzásban - igaz csatornázás hiányában csak derítővel működő - vízöblítéses vécét sikerült felállíttatni kis kézmosóval. Ez a „mobil” - mert elvihetőnek nyilvánított - fülke lett az 1990-ben létrejött alapítvány egyetlen állóeszköze. Máig jókedvre derülök, ha arra gondolok, hogy a Posta Oktatási és Kulturális Intézet vezetőivel, Szomolányi Tiborral és Kovács Józsefnével milyen küzdelmünkbe került a felállíttatása, idegen tulajdonon állóeszköz-beruházást végeztetni. 1986. július elején megnyitottuk azt az állandó kiállítást, amelyet most a felújításkor 18 évi szolgálat után - írhatom így - nyugdíjaztunk, nem is teljes egészében, mert egyes színezett képeit még az új kiállításban is felhasználjuk. Hat évvel ezelőtt, 1998-ban, évkönyvünk lapjain tettem közzé a Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány használatában lévő ingatlanok és bérlemények állapotfelmérését és fejlesztési terveit. A balatonszemesi Postamúzeumról szólva először fogalmaztam meg a fejlesztés mibenlétét és célját, a kiállítóhely múzeumi emlékhellyé építését: „Az udvart megfelelő kertészeti kiképzéssel alkalmasnak találjuk arra, hogy helyet adjon az ezeréves postás emlékműnek, amely azok emlékére készülne, akik kötelességteljesítésük közben haltak meg. A futókövetek, postalegények, a pénzszállítók, szerelők stb. munkavégzésük során nemcsak balesetek, de erőszakos bűncselekmények áldozataiként is elveszítették életüket. Neves és névtelen hősök az állami szolgálat ellátásában. Emlékművüket a magyar államiság ezredik évfordulóján kellene felállítani. ” 1999-ben egy fiatal építész, Dienes Szabolcs megbízásunkra elkészítette a szemesi múzeum fejlesztésének tanulmánytervét. Abból indult ki, hogy az esetlen esővédő tető, 98
