Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004

Makkai Várkonyi Ildikó: Postatörténeti kiállítás Kőszegen

század első felének jellegzetes figurája volt, aki a különböző postakocsik hajtójaként végezte hírvivői szolgálatát.

Ennek a szolgálatnak két korabeli járművét mutatjuk be az első teremben a kiállításra készíttetett járműmodellek segítségével. Az egyik a köznyelvben Mátyás-szekér néven ismertté vált, Kocs községből származó kocsiszekér, amely a 15. században terjedt el Európa-szerte. A később önállósuló kocsi szó a legtöbb indoeurópai nyelvben is meghonosodott. A német Kutschen, a francia coche, az angol coach mind a magyar kocsi elnevezésből eredeztethető. A hármasfogatú jármű belső terét vesszőből font kosárból alakították ki, amely egyben az utasok és csomagok védelmét is szolgálta. Két személy a hátsó ülésen, egy velük szemben, a kocsisnak háttal foglalhatott helyet. A kocsiba gyapjas báránybőrből készült, pehellyel töltött hosszú párnákat helyeztek az utasok kényelmére, amelyek a rossz útviszonyokból adódó kellemetlenségektől, rázkódástól is védték őket.

Másik járművünk, a 18. század második felének jellegzetes szállítóeszköze, a delizsánsz. A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődésével mind sürgetőbb szükségletté vált a gyors és biztonságos csomag-, illetve pénzforgalom biztosítása. MáriaTerézia 1749- ben elrendelte a nagyobb városok között menetrend szerint közlekedő postai gyorskocsijáratok megindítását, s még ebben ez évben elindult a delizsánszjárat Bécs és Brünn között, később a Bécs-Prága és a Bécs-Linz vonalon is. Buda 1752-től lett a delizsánszforgalom célállomása, majd a postahálózat Temesvár érintésével hamarosan a délkeleti határig, egészen Nagyszebenig kiépült.

Az első terem kiállításrészlete I.

81