Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004

Krizsákné Farkas Piroska: Évfordulók nyomában

Az első magyarországi űrtávközlési földi állomás telephelyének meghatározásához számos olyan újdonságot kellett felhasználni, amit addig még Magyarországon nem alkalmaztak. A szakirodalomból tudni lehetett, hogy a rádiófrekvenciás zavarok elkerülése érdekében olyan területet kell keresni, amely a várható műholdvételi irányokban domborzati takarásokkal rendelkezik, azaz tulajdonképpen egy völgykatlanban fekszik. Első lépésben ezt térképek alapján terveztük meghatározni, azonban a nagy mennyiségű adat feldolgozása manuális úton lehetetlen volt. Ez vezette a fejlesztőket ahhoz a megoldáshoz, hogy Magyarországon először digitális domborzati térképet alkossanak. A digitális térkép (DTM: Digitális Terep Modell) lehetővé tette, hogy laboratóriumi körülmények között határozzuk meg a zavarmentes területeket. Magyarország térképére kinyomtatva ezek kulcslyukakhoz hasonlító területeket eredményeztek. Ezeken az ún. kulcslyukakon keresztül vezetett az út a telephely tényleges meghatározásához.

Természetesen a zavarmentes területeken terepszemlét kellett tartani, ami azt jelentette, hogy hónapokon keresztül naponta az akkori terepjáró csúcstechnológiának számító UAZ típusú gépkocsival bejártuk a vidéket; minden nap addig mentünk, míg ránk nem sötétedett, vagy el nem akadt a gépkocsi. Legtöbbször ez utóbbi következett be, s ekkor volt szükség minden leleményességre, hogy azért éjfélre hazakerüljünk. Szerencsére sok segítséget kaptunk a vidéki emberektől, és megismerkedtünk az akkori gépállomások különböző erőgépeivel is. Volt, amikor azonban ez sem segített. A Bakonyban történt, hogy egy reményeink szerint kiváló telephely megközelítésekor egy régi romos vízimalomhoz vezető patak állta utunkat, és az átkelés során a terepjáró a patak közepén landolt, nem akart továbbmenni se előre, se hátra. A közelben nem volt segítség, így a patakot kellett elterelni kemény munkával, s a kiszárított mederből már tovább tudtunk menni.

Számomra a legemlékezetesebb esemény az volt, amikor megérkeztünk Taliándörögdre, erre az elzárt településre, ahová csak egy út vezetett be, s ahol első körültekintésre megállapítottuk, hogy ez várhatóan nagyon jó telephely lesz. Ott a völgykatlan közepén egy öreg juhász legeltette nyáját, és hosszan nézte, mit keresnek itt a műszerekkel, eszközökkel felszerelt idegenek. Miután megszemlélt bennünket, beszédbe elegyedtünk, első kérdése az volt, hogy ugye végre itt az isten háta mögött is épül valami, ami elősegíti a terület fejlődését. Most utólag visszagondolva az öreg juhász jól látta, hogy ha a modern technika egy ilyen elzárt helyre eljut, az felpezsdíti az életet. Ma ez a terület a Kapolcsi Művészeti Napok egyik központja, és aki erre jár, az nem ismer rá a régi pusztaságra.

Az első közelítésben a megfelelő telephelyek kijelölése után hosszú hónapokig zavartatásméréseket kellett végezni nomád körülmények között. Itt a mérőcsapat saját leleményességére volt utalva, hogy a szakmai feladatok ellátása mellett a létfenntartását is megoldja. Szoros kapcsolatot kellett kiépíteni a környező falvak lakosaival, mindig tudtuk, hol lehet friss zöldséget, tojást, gyümölcsöt beszerezni, az erdőben mely gombák ehetők. A szakmai tudás mellett felértékelődött a hétköznapok tudománya, hogyan lehet megélni távol a civilizációtól.

Ha ma azt a kifejezést halljuk, DAB, általában két dolog jut eszünkbe. Otthon a dobozos DAB sör, szakmai körökben a digitális műsorszórás, nekünk, akik visszaemlékezünk a földi állomás telepítésére, erről az a PKI szakemberei által kifejlesztett digitális adatgyűjtő berendezés jut eszünkbe, amely az idő tájt páratlan volt, hiszen igazából olyan volt, mint egy kezdetleges számítógép, és nagymértékben segítette a kiértékelés munkáját.

59