Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004

Dr. Garami Erika: Postai pénzkezelés két 19. századi dokumentum tükrében

papírba, a nagyobb súlymennyiséget viaszos, nyers vagy fehérített vászonba - később kifordított vászonba - szorosan becsomagolva, a feladó pecsétjével ellátva kellett feladni. Más csomagolást nem fogadtak el. Négy postai mérföldenként8 kellett a pénzküldemények esetében az arany után darabonként, az ezüst után forintonként fizetni. Aranyküldemények feladásakor az ezüsttarifa fele, kötvények, bankjegyek, váltók értéke után annak negyede fizetendő.9 Külön állapítottak meg ezüstpénz-, bankócédula- és csomagtarifát (1807). A bankócédulák a Bécsi Városi Bank, a Wiener Stadtbank által kiadott bankjegyek, a Bankozettelek, amelyek az egész birodalom papírpénzellátását biztosították. Magyarországon elfogadásukat 1800-tól tették kötelezővé. Más papírpénz nem volt forgalomban. Az értékek díjazását az udvari kamarai rendelet harmadrésszel felemelte. Nemesfémek után az értékportón felül az egyszerű levél díját is meg kellett fizetni, bankócédula után a teljes súly utáni levéldíjat. Papírpénzt korlátlan mennyiségben, ezüstpénzt 10, aranypénzt 100 forintig borítékba téve, nyitva kellett feladni. Arany küldemény ért az ezüsttarifa díjának felét kellett fizetni, aranyra külön tarifát nem állapítottak meg. A feladó érték és távolság alapján fizetett 10 távolsági fokozat szerint.10 1817-ben, tehát a napóleoni háborúk utáni konszolidáció időszakában újra tarifamódosítással találkozunk. A tíz távolsági zóna helyett hetet, a külföldi forgalomra nézve öt fokozatot állapítottak meg féllatonként 16 latig. Az értékeket mind bécsi, mint konvenciós értékben megadták. 3 xr W.W. = 1 xr CM arányban, tehát 3 krajcár bécsi értéket 1 konvenciós krajcár értékben számolva. Pénzt tartalmazó levelet 1850-től lehetett zárva feladni, sőt a hatóságok attól kezdve csak zárva adhatták fel.

Az egész Habsburg-birodalomban, így Magyarországon is 1753-tól 1857-ig az úgynevezett konvenciós érték volt érvényben az 1811-től 1816-ig terjedő öt évet leszámítva. A konvenciós érték egysége a gulden, magyarul forint, váltópénze a krajcár. 1 forint 60 krajcárt ért. Általános jelölése - a postai tarifatáblázatokon is - a forinté az fi, a krajcáré az xr vagy kr. Az fi magyarázata a középkorig nyúlik vissza. 1252-ben, Firenzében vertek először aranypénzt, amelynek neve fiorino d’oro, amit florenus névvel illettek. A Károly Róbert (1308-1342) által bevezetett első magyar aranypénz neve a firenzei aranypénz nevéből származik. A pengő 1945-46-os hiperinflációját követően 1946. augusztus 1-jén bevezetett új valuta hosszas vita után a forint nevet kapta. Azért esett a forintra a választás, mert hagyománya volt a magyar történelemben, értékét, szépségét mintegy hatszáz éven át megőrizte, és nem fűződött hozzá rossz emlék, mint például a koronához annak inflációja miatt. Maga a krajcár is és neve is német, illetve osztrák eredetű. A rövidítésben szereplő x betű az első ezüstkrajcárok éremképén látható keresztre - németül Kreuz - utal. Német neve: Kreuzer. A konvenciós pénzen kívül használták még arajnai vagy rénes forintot, ez azonban nem kivert, hanem számítási pénz volt, amelyre például háborús vagy inflációs időkben volt szükség. így egy 1802-es erdélyi posta- és kereskedelmi ügyekről szóló latin nyelvű irat11 minden díjat, fizetséget rajnai forintban (Rfl vagy Rhfl) és krajcárban ad meg. A rajnai forint eredetileg a magyar aranyforinthoz hasonlóan a 14.

8 1 osztrák mérföld: kb. 7,6 km; 1 postatávolság: 2 osztrák mérföld, kb. 15,2 km. Kamody i. m. 70. p.

9 Hennyey i. m. 135. p.

10 Ha a pénzt ajánlott levélben küldték, mellékdíjként a feladótól plusz 6 krajcár jegyzőkönyvi díj, 3 krajcár átadóvevény, mindkettőtől 2-2 krajcár vevénypénz járt.

11 Opinio de re Postali, et Cambiaturali. Postamúzeum (továbbiakban: Pom) D.21.134.0.

227