Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Szabó Attila: A Császári és Királyi Postakocsi Főigazgatóság Postamúzeumban őrzött iratai a katonai megtorlás időszakából
Még Világosnál le sem tették a fegyvert, Biringer Mátyás főpostamester Budára visszatelepülve megtette összefoglaló jelentését a Császári és Királyi Kereskedelmi Minisztériumnak a főposta-igazgatóság újjászervezéséről és a helyi postai viszonyokról.4 Három korábbi postaellenőr és egy postaszolga kíséretében 2 nap alatt, július 23-án érkezett meg Budára, és kezdte meg a munkát. A postakasszát megvizsgálták, de a Szegedre elköltözött magyar postaigazgatás semmiféle kasszazárlatot nem készített, naplóba bevezetés nélkül álltak a számlák, így a beszámolót későbbre halasztották.5 A mészárosát melletti postáknál tett intézkedések részletesen kitérnek az egyes postaállomásokon felállított személyzetre és eszközökre. Összesen 47 ló állt készen a napi postai tevékenység lebonyolítására a Buda-Biatorbágy-Felsőgalla-Kocs-Győr vonalon. Az érintett községekben a katonai parancsnokok közreműködésével 3-4 fogat állt állandó készenlétben. A postaút minőségéről Biringer maga is meggyőződött. A július 21-i gyorskocsija 4 ló befogása mellett is kétszer a homokba ragadt a Győr és Felsőgalla közötti erősen elhasználódott úton. A Felsőgallától Budáig tartó szakasz párosult a dimbes-dombos környezettel, így a postaszolgáltatást a vonalon Biringer kisegítő fogatolás nélkül elképzelhetetlennek tartotta. A budai személyzeti állomány kimutatása alapos. Budán 15, Pesten 13 fő állt az újjászervezéskor szolgálatban. Összetételét tekintve Budán 1 fogalmazót, 1 postaellenőrt, 4 postakezelőt, 1 tiszti várományost, 1 gyakornokot, 1 napibérest, 1 hivatalsegédet, 3 levélhordót és 2 ideiglenes kézbesítőt találunk az állományban; Pesten 2 postaellenőr, 5 postakezelő, 3 fogalmazó, 1 hivatali kisegítő és 2 újságkihordó volt a személyzeti listán. Nagyobb személyi változás csak Pesten mutatkozott a szabadságharc előtti időkhöz képest, ha a bejelentett betegségek miatti munkahelyi távolmaradásoktól eltekintünk - ez esetben megállapíthatatlan az esteleges szándékosság. Budán 1 levélhordót lőtt sebbel kórházban kezeltek, 3 személy betegséggel küzdött. Pesten bizonyosan magyar szolgálatban állt 3 gyakornok és Kardos Sámuel postatiszt is. A főigazgatóság irataiból az 1849. őszi megtorlásra a minden egyes postamesternek megküldött kötelezvények - reversek - emlékeztetnek, amelyek a hűtlen kezelés jogkövetkezményével sújtják a hamis adatok beszolgáltatóit. A bécsi kereskedelmi minisztérium 1849. január végén szorgalmazni kezdte a postamesterek nyilatkoztatását arról, hogy a posták mikor és mennyi támogatást kaptak a „lázadó” kormánytól. Pontos adatokat nehéz lett volna szolgáltatni, mivel a postaépületben Budán minden számvevőségi naplót elégettek az osztrákok megérkezése előtt. A főigazgatóság mindemellett maga is halogatta a júliusban, augusztusban, októberben megismételt minisztériumi kérés teljesítését 1849. november elejéig.6 „ Teljes bizonyossággal nem megadható ” olyan levélpostaforgalmat is ellátó hivatalt Bécsnek megjelölni, amely ilyen összeget vett volna át, tájékoztatott a budai posta.7 A fennmaradt postai reversek, nyilatkozatok közül egyetlen egy utal arra, hogy 4 Július 27. 5 Végül október elején készült el egy még akkor sem véglegesített zárlat. A megállapított hiányt a kifizetéseknél pusztán az osztrák és magyar eltérő kamatlábak alkalmazására vezették vissza összesen 29 forint 10 krajcár értékben, illetve 16 forint értékű útiköltség kifizetéséhez nem nyújtottak be számlát. 6 November 2. 7 Két magyar minisztériumi rendeletre kifizetett útiköltség elszámolást jelöltek csak meg összesen 230 forint 16 krajcár értékben, Árvay fogalmazó és Marinovich postaellenőr nevére szólóan. 220
