Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Halász Alexandra: A Bélyegmúzeum tárgyi és dokumentációs gyűjteményei
A tervrajzok legtöbbje a maga eredeti formájában is esztétikai élményt nyújtó alkotás. A bélyegtervezésre felkért grafikusok között neves művészek vannak, akik közül többen a képzőművészet egyéb területein is maradandót alkottak: Helbing Ferenc, Légrády Sándor, Konecsni György, Horváth Endre, Kass János és mások. Sok művészi szépségű bélyegtervrajz - és annak nyomán készült szintén művészi bélyeg - fűződik olyan grafikusok nevéhez, akiknek bár fő tevékenységük a bélyegtervezés, nevük méltatlanul kevéssé ismert gazdag és színvonalas életművük ellenére is: Nagy Zoltán, Vertei József, Zombory Éva, Füle Mihály, Varga Pál és mások. A Bélyegmúzeum grafikai táráról részletesen olvashatunk a Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány 1993-as kiadású évkönyvében Angyal Erzsébet tanulmányában. A grafikákat tartalmazó gyűjtemény egyes darabjai időszaki kiállításainkon láthatók ugyan, de állandó kiállításban csak a legnagyobb ritkaságokat mutatjuk be. Az I. számú kiállítószekrényben Than Mór bélyegterve látható 1848-ból és az 1871-es bélyegsor tervei. A gyűjteményben a vázlatok száma 2005 elején 13 655, a kivitelre került tervrajzoké 4157 darab. Minden bizonnyal történelmileg Than Mór postajegy-terve a legértékesebb bélyeggrafikánk. E bélyeg - régies szóval postajegy - rajza magyar nemzeti kultúrkincsünk egyik ereklyéje. Már a puszta léte is bizonyítja, hogy 1848^J9-ben az akkori magyar kormány az élet minden területére kiterjedő változtatásokat akart. Than Mórt, az akkor alig húszéves festőművészt minden bizonnyal maga Kossuth Lajos kérte fel, hogy készítse el az első magyar postabélyeg tervét, megelőzve ezzel a legtöbb államot. A fiatalember akkor éppen a bankjegyek, Kossuth-bankók grafikai munkáit végezte Landerer Lajos nyomdájában. Than Mór betegeskedése miatt ugyan nem kerülhetett be a hadseregbe, de fegyver helyett ecsettel és rajzirónnal a kezében Görgey tábornok mellett hadifestőként tevékenykedett Tatától Világosig. A tenyérnyi bélyegterv papírjának szélén apró firkák tanúsítják, hogy mi járt a fiatal művész fejében, sőt még Unrein János nyomdász karikatúráját is megtaláljuk rajta. A bélyegterv sajnos sohasem valósulhatott meg, bár a hadi helyzettől függően költöző nyomdában már nyomtatását is előkészítették. Az íves papírlap és rajta a sérülékeny tusrajz megsínylette a sok viszontagságot, hajdanában össze is hajtogatták, ezért igen törékeny. A terv Bélyegmúzeumba kerüléséről beszédesen vallanak az okmánytár dokumentumai, erről a témáról Lukács Klára írt tanulmányt az évkönyv 1998-as kiadásában. Nyomóeszközök gyűjteménye A Bélyegmúzeum törzskönyvi nyilvántartása szerint 2005 elején a nyomóeszköz-gyűjtemény darabszáma 21 901. Legrégebbi példánya az 1868-as hírlapilleték-bélyeg kétké- pes, fából készült kliséje, amit az azóta eltelt időszak bélyegeinek nyomóformái követnek. Az állomány összetétele rendkívül változatos, hiszen a bélyegek gyártásánál már kezdetben a nyomdatechnika mindhárom változatát - magas-, mély- és síknyomást - egyaránt alkalmazták, így a különféle módszereknek megfelelően a legrégibb nyomókövektől és galvánlemezektől kezdve a legújabb réz- és acélmetszetekig, az üvegdiákon keresztül a jelenleg használt filmdiákig valamennyi változat megtalálható. Természetesen minden egyes nyomóeszköz egyedi darab, hiszen eredetileg a hamisítás megakadályozása céljából kerültek a múzeum raktárába. Nyomdatörténeti értékükön 206
