Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004

Angyal Erzsébet: Vejtey Ferenc, a Bélyegmúzeum könyvtárának mentora

1952. április 23-án halt meg Balatonbogláron. Sírja a helyi temetőben van. Nyarait, nyugdíjas éveiben pedig az év nagyobb részét Jankovichtelepen - Balatonboglár része - töltötte. Jellemző Vejteyre, hogy a Balaton-part nem csak a pihenést jelentette számára. A közösségért, egy felvállalt ügyért kifejtett örök aktivitása itt is megmutatkozott: fürdőegyletet szervezett, parti védmű és utak építése, a villanyvilágítás bevezetése, templomépítés, mindezekhez adományok gyűjtése, állami kölcsön szerzése fűződik nevéhez. „Kevés olyan Balatonimádó van még, mint Kölbig Ferenc. O - aki egyébként a BIB2 3-nek is egyik legtevékenyebb tagja, és az új fürdőtörvény megalkotása körül is kiváló érdemei vannak2 - télen-nyáron járja a Balatonpart útjait, s lelke egész melegével annak fejlesztésén dolgozik. ”4

Halála dátuma szimbolikusnak is tekinthető. Szinte egybeesik filatéliai, közéleti tevékenysége legfőbb eredményének, az ő hathatós közreműködésével életre hívott Magyar Bélyeggyűjtő Egyesületek Országos Szövetségének megszüntetésével (a korabeli szaksajtó ezt három szervezet egyesülésének nevezi) és a teljesen új szellemű Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének megalakulásával. Az 1952. év magyarországi viszonyainak ismeretében nem okoz meglepetést, hogy a magyar filatélia egyik legnagyobbja mellőzve, elfeledve halt meg, még halálhíréről sem tudósítottak. Arról csak a balatonboglári lokálpatrióták segítségével lehetett forrásokhoz jutni.5

A 19. század elején az első és nagy hírű bélyeggyűjtő egyesületünk, a budapesti Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesülete és a Hungária Magyar Bélyeggyűjtők Köre mellett a temesvári Hunnia Bélyeggyűjtő Szövetség jelentették a szervezett bélyeggyűjtést hazánkban. Ez utóbbinak volt tagja, Budapestre távozásáig alelnöke és lapjának, a Levélbélyeg- Tőzsdének mindenese Vejtey. Neki köszönhető, hogy e lap a legrangosabb filatéliai orgánum volt a maga idejében, nem utolsó sorban azért, mert Vejtey jó szemmel megtalálta, és a lap számára megnyerte a legendás tudású Weinert Győzőt, a - filatéliai szakirodalomban fogalomnak számító - Donaupost későbbi szerkesztőjét, kiadóját.

Erre az időre esik képeslapgyűjtő korszaka is. Kapcsolatteremtő képességére jellemző, hogy a témába vágó lapoknak - a székesfehérvári Képes Levelező-lap vagy a tatai Látóképes Levelező Lapok - legelső számaitól szerzői közé tartozott, hiszen tevékenységükbe már a lapindítás előtt, a szervezés idején bekapcsolódott. Széles körű érdeklődése, alapos műveltsége, jó tolla révén a legkülönbözőbb lapok - köztük külföldiek is - örömmel fogadták írásait. Többirányú gyűjtői tevékenységének megfelelően publikációi is igen sokféle témában jelentek meg: képeslapok, alkalmi bélyeg, alkalmi bélyegzés (lebetű- zés), a gyűjtés, elrendezés mikéntje, a díjszabás és a bélyegár összefüggései, gyűjtési divatok, vízjelek, filatéliai szakszavak magyarosításának kérdése, főként pedig számtalan cikke, ismertetése, lapszemléje a polgári foglalkozásával kapcsolatos és jogi, pénzügyi ismeretei révén a legteljesebb kompetenciával kezelt okmánybélyeg témában. Utóbbihoz tartoznak önálló kötetben is megjelent munkái, Hollaender György és Kiss István társ2 Balatoni Intéző Bizottság.

3 Kölbig Ferenc: A gyógy- és üdülőhelyek közterhei. Az adóigazgatás a fürdőfejlesztés szolgálatában. Bala- tonfüred, 1936, Balatoni Intéző Bizottság.

4 Balatoni Kurír. 1934. augusztus 23. Sz. n.

5 Ok azok, akik Vejtey emlékét ma is kellő tisztelettel övezik, posztumusz díjjal tüntették ki, nyaralóján emléktáblát helyeztek el, s róla nevezték el a jankovichtelepi tóparti sétányt.

186