Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Solymosi Jánosné: A Bélyegmúzeum külföldi gyűjteményeinek megalapozója és gyarapítója
Solymosi Jánosné A Bélyegmúzeum külföldi gyűjteményeinek megalapozója és gyarapítója Jelen tanulmány egyben köszöntő az Egyetemes Postaegyesület megalakulásának 130. (1874-2004) évfordulója alkalmából. Mielőtt azonban rátérnék az UPU és a Bélyegmúzeum napjainkban is szoros kapcsolatára, röviden az ENSZ legrégebbi és legnagyobb szakosított intézményének létrejöttét és működését szeretném ismertetni. Svájc fővárosában, Bemben 1874. október 9-én 22 ország képviselője aláírta az Általános Postaegyesület megalapításáról szóló államközi szerződést. Előzményként elmondható, hogy a 19. század második felében a gazdasági fejlődés következtében megnőtt nemzetközi postaforgalom egyre sürgetőbben vetette fel azt, hogy a különböző postaszervezetek eltérő rendelkezéseiben egységet teremtsenek a világ országai. A nemzetközi postaforgalom zavartalan működése érdekében 1862-ben az Amerikai Egyesült Államok kezdeményezésére Abraham Lincoln elnök postaminisztere, Montgomery Blair nemzetközi postakonferenciát hívott össze. Felhívására 1863-ban a Párizsban megrendezett konferencián a világ vezető államainak képviselői tanácskoztak, akik felvázolták a nemzetközi postaforgalomra vonatkozó nézeteiket, és ezzel irányt mutattak a felvetett problémák mielőbbi megoldására. Szerződéskötésre nem került sor. Heinrich von Stephan porosz postafőtanácsos, később a német posta vezérigazgatója 1868-ban kidolgozta egy nemzetközi postaszerződés tervezetét, amelyben olyan postaegyesület létrehozását javasolta, amely a világ minden országát magába foglalja. Németország elkezdte a diplomáciai tárgyalásokat, és 1874. szeptember 15-én a berni városháza épületében 22 állam képviselője megkezdte tanácskozását: Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Belgium, Dánia, Egyiptom, Franciaország, Görögország, Luxemburg, Magyarország, Nagy-Britannia, Németalföld, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szerbia, Törökország. A magyar államot az 1867. évi kiegyezés eredményeképpen független postai küldöttség képviselte. A nemzetközi postaszolgálatot szabályozó első kormányközi egyezmény aláírását hosszú tárgyalások előzték meg. A magyar posta vezetője, Gervay Mihály a tervezet előkészítésében szorosan együttműködött Heinrich von Stefannal. Az első magyar feliratú, levélboríték rajzú bélyegek kiadása szinte időzítve volt a tárgyalások befejezéséhez. Az egyezményt a Magyar Királyi Posta képviseletében Gervay Mihály országos postafőigazgató és dr. Heim Péter miniszteri titkár írta alá. A tanácskozás eredményeként 1874. október 9-én megalapították az Általános Postaegyesületet, az Union Générale des Postest. Az egyesület legfőbb meghatározója az egyetemesség, amely ma már valóban annak mondható, hiszen a világ folyamatosan változó számú államai közül 200-nál több tagja van az UPU-nak. A nemzetközi postaegyezmény 1875. július 1-jén lépett érvénybe, ettől a naptól kezdve a nemzetközi postaszolgálat egységes szabályok alapján bonyolódik, és ezzel a nemzetközi postadiplomácia is létrejött. Az 1878. évi Párizsban megrendezett második világ- kongresszuson a szervezet nevét Egyetemes Postaegyesületre - Union Postai Universelle, 174
