Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Nikodém Gabriella: A Poppovits-gyűjtemény
az átadott csereanyag is elég nagy értéket képviselt.... Tény, hogy ennél az ügyletnél ő is, de a posta is jól járt. ” A posta vezérigazgató ezzel ugyan egyetértett, a Bélyegmúzeumban azonban mégis helyet kaptak a Poppovits által kért feliratok, amelyek egészen a 60-as évek végéig informálták a látogatókat az anyag eredetét illetően. Egy 1968-ban felvett leltár szerint a múzeum anyagában a Poppovits gyűjtemény 5634 darabból állt, ebből 5444 db a kiállítóterem XVIII. szekrényében az említett feliratokkal volt megtekinthető. Az új múzeumi helyiségbe átköltözve tehát a kiállítást bővítették, az 1930-as megnyitáskor ugyanis mintegy 192 kiállítólapon kb. 4000 db bélyeg volt kiállítva. Ha a darabszámot meglepően kevésnek találjuk, emlékezzünk vissza az első szerződés azon mozzanatára, amelyben a tömeganyag későbbi lehetséges értékesítéséről esik szó, valamint a második tranzakciót követően azon bizottság felállítására, amelynek feladata volt - Poppovits részvételével, sőt intenciói alapján - az el nem idegeníthető muzeális darabok megjelölése, valamint a később értékesítendő darabok különválogatása. A 70-es évek elejére a klasszikus magyar bélyeganyag kis híján elérte a mai közel két és félmilliós darabszámot. Ebből a fázisokat, próbákat, imprimatúrákat stb. leszámítva majdnem másfélmillió darab a bélyeg. A kiállítási anyagot tehát folyamatosan bővíteni kellett, hiszen az idő és a gyűjtemény nagysága a Poppovits-féle anyag nagyságrendjét bőven meghaladta. Dönteni kellett arról, hogy a Bélyegmúzeum Poppovits Frigyes Mirkó kormányfőtanácsos, elismert bélyeggyűjtő emlékét kívánja-e elsősorban ápolni, vagy pedig egy új szempontok szerint feldolgozott kiállítási anyaggal a bélyeget, annak gyártási folyamatát, változatait, különlegességeit, felhasználási módjait állítja fókuszba. Lehet vitatni annak a döntésnek a jogosultságát, amelynek következtében a második koncepciót elfogadva a Poppovits-gyűjteményt beolvasztották a törzsgyűjteménybe. Mindkét változat mellett szólnak érvek, ám kétségtelen, hogy a Bélyegmúzeum valamennyi gyűjteményének feldolgozása a gyűjtés tárgyára koncentrált logikát követi. Nem lehetett volna bakugrás nélkül érni el a kitűzött célt, ha a gyűjteményt megbontatlan egészként kezelik. Ez olyan lenne, mintha egy gyűjtő 80 éven keresztül ugyanazzal a változtatás nélküli anyaggal nevezne be a kiállításokra. Lehet, hogy elsőre sikere lesz, ám néhány év múlva az anyag elavulttá válik, új darabokkal kell kiegészíteni, az új kutatási eredményeknek megfelelően új logika szerint átrendezni. Csak így tölti be funkcióját. Sajnos a beolvasztásra került gyűjtemény egyes darabjait nem jelölték meg, így ma már meglehetősen körülményes lenne megállapítani azonosságukat. /871. Kőnyomat 2 kr-os legnagyobb ismert Körülményes, de nem lehetetlen. 1987- összefüggése 172
