Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004
Nikodém Gabriella: A Poppovits-gyűjtemény
teljes gyűjtemény 329 667 koronát ér, ám ha a posta az egészet egyben megveszi, hajlandó azt 200 000 koronára leszállítani, csere esetén pedig 220 000 K értékben kér a posta bélyegkészletéből. A meghívott szakértők, akik előzőleg megtekintették a gyűjteményt, egybehangzóan állítják, hogy az megéri a leszállított árat, annál is inkább, mert - mint Follért Károly posta- és távírda-vezérigazgató elmondta - sikerült elérni, hogy Poppovits a fenti árból is engedjen, így csere esetén a gyűjtemény 200 000 K értékű csereanyag fejében átvehető. A kereskedelemügyi miniszter a véleményeket elfogadta, és utasítást adott arra, hogy a Postavezérigazgatóság a teljes gyűjteményt fenti áron csere útján megvegye. A IX. számú melléklet az átadás-átvételt rögzítető jegyzőkönyv: „Felvétetett 1916. szeptember hó 25-én a Kereskedelemügyi m. kir. Ministerium V. szakosztályában Poppovits Mirkó budapesti lakos, kereskedelmi tanácsos magyar postabélyeg és értékczikkgyűjte- ményének a postavezérigazgatóság értékczikkgyűjteménye számára csere útján történt megvétele alkalmával. Poppovits Mirkó budapesti lakos, kereskedelmi tanácsos 204 kartonlapon (188 kis és 16 nagy) és két nyilvántartási könyvében részletezett magyar postabélyeg és értékczikkgyűjteményét teljes egészében az alább felsorolt 200 000 K, azaz kettőszázezer korona összegű postai bélyegek fejében csereképpen a Kereskedelemügyi m. kir. Ministerium V. szakosztályának (postavezérigazgatóság) átadja. ” A jegyzőkönyv egyértelműen csere útján történt megvételről beszél. Az irat tehát 204 kartonlapon feldolgozott bélyegről, valamint két nyilvántartási könyvben részletezett tömeganyagról tesz említést. Ezt ne feledjük, később ugyanis fontos lesz, különösen annak tükrében, amit már Klimes előterjesztésében is olvastunk: a postának nem kellő részt később esetleg értékesíthetnék. Nagyon érdekes viszont e jegyzőkönyv azon része, amelyben a következőket olvashatjuk: „A m. kir. posta a fentnevezett eladóval közölt értékczikkmennyiségből jelen csereügylet után még fennmaradó készletből a csere megtörténtének napjától kezdve két teljes évig másnak semmit el nem ad. A m. kir. posta hozzájárul továbbá ahhoz, hogy a fentnevezett eladó a csere megtörténtének napjától számított két éven belül az 1905/1906. évi kiadású 100 filléres postajegyekből, továbbá az árvíz, valamint az árvíz-hadisegélybélye- gek úgynevezett kis sorozataiból (1fillérestől 1 K-ig) és nagy sorozataiból (1 fillérestől 5 K-ig) a csere alkalmával megállapított árban még vásárolhasson. ” A melléklet tartalmazza a csereképpen átadott bélyegek listáját is. Ha e jegyzőkönyvet és a csereanyagok listáját figyelmesen tanulmányozzuk, érdekes megfigyeléseket tehetünk. Egyrészt Poppovits a forgalomból kivont postabélyegek készletét a borvörös 50 filléressel együtt névértékben számolva vette át. Egy kivétel volt, az 1906. évi hibás nyomású „50:35” filléres tévnyomat, amelyből 1000 ívet vett át, és amelyet az 50 filléres névérték helyett 75 fillérben számított be. Ezenkívül a posta a maradék készletet köteles volt két teljes évig zárolni, és abból semmit másnak el nem adni, továbbá köteles volt az ügyletet titkosan kezelni; valamint a megállapodás szerint a kereskedelmi tanácsos a két év alatt további névértékben való vásárlásokra is lehetőséget kapott. Ezenkívül a listának filatéliai szempontból két rendkívül érdekes vonatkozása is van. Az egyik, hogy a tévnyomattal kapcsolatos eddigi feltételezés megdőlt, hiszen nyilvánvaló, hogy A magyar bélyegek monográfiája információjával szemben e bélyegből 200 darabnál jóval több készült. Ezzel kapcsolatban érdekes kérdés, hol lehet most az a jegyzék164
