Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003-2004

Bartók Ibolya: Forster-emléknap a Postamúzeumban

két és - igazi postás módjára - postai témájú képeslapokat küldött; rengeteget fényképezett. E tényrögzítő tulajdonságát élete végéig megőrizte, egykori vezérigazgatójának, Demény Károly életrajzának megírása is ezt bizonyítja.

Az igen gazdag hagyaték összegyűjtése és válogatása okán tett többszöri látogatásomkor a családtagokkal folytatott beszélgetések után az az érzésem támadt, hogy ez a hagyaték csak felfedezésre várt, hogy dr. Forster Károly tudtán kívül bár, de a Postamúzeumnak dolgozott. Hiszen hivatalos dokumentumai, naplói, visszaemlékezései segítségével nem csak az ő életéről és munkásságáról kapunk teljes képet, azok a magyar, illetve az egyetemes posta történetének is részét képezik, s kortörténeti dokumentumokként a magyar történelmi események egyes momentumait is megelevenítik előttünk.

De mit is tudtunk meg ebből a rendkívüli hagyatékból? Azt hiszem, bátran elmondhatjuk, hogy egy rendkívüli postás életpályát ismerhettünk meg. Megtudtuk, hogy dr. Forster Károly 1884-ben Péter Károly néven született, hogy 4 éves volt, amikor édesapja meghalt, hogy jogi egyetemet végzett. Volt joggyakomok, majd ügyvédjelölt, amikor is nevelőapja, Forster Benő, aki már 11 éves kora óta nevelte, örökbe fogadta, s akinek a határozott kívánságára vette fel a Forster előnevet. Volt napidíjas postás fogalmazógyakomok, fogalmazó, segédtitkár, titkár. Volt két évet katona, 4 évet orosz hadifogoly. Volt postatanácsos, postaigazgató, postafőigazgató, s aktív pályája utolsó évében postavezérigazgató-helyettes. Három nyelven beszélt, önkéntes tanárként éveken keresztül oktatta francia nyelvre az ifjú postásokat, s volt hazai és nemzetközi szakíró. Hosszú évekig volt a magyar posta nemzetközi szakosztályának vezetője, s mint ilyen a magyar posta nemzetközi képviselője. Volt nyugdíjas postás és sok kortársához hasonlóan kegydíjas, majd nyugdíjától megfosztott postás is. S azt már csak a családtól tudjuk, hogy a szerető férj, apa és nagyapa mily tartással és alázattal viselte e helyzetet. Feleségével összefogva a létfenntartáshoz ő légyfogócsíkokat ragasztott, felesége pedig a Bogocska Kisszövetkezetnek gyermekruhákat kötött. Soha nem kesergett saját sorsa fölött, hanem ugyanazon íróasztalnál, amely mellett 40 évig a postáért élt és alkotott, élete végéig ragasztgatott, közben pedig rokon gyermekeket oktatott francia nyelvre, s ahogyan ő nevezte, édes postája sorsán elmélkedett. Ekkor írta meg ugyanis az általa és az egész postás szakma által igen nagyra tartott ifjúkori főnöke, Demény Károly életrajzát, aki mellett már segédtitkárként is dolgozhatott.

Engedjék meg nekem, hogy a jelzett életrajz utolsó mondatait idézhessem. így hangzik: „Demény Károly a II. világháború után, 1952-ben halt meg. Már agóniában volt, és így nem tudhatta meg, hogy a 93 éves öregembertől, a világhírű postástól megvonták a nyugdíját. Csendben temették el, de a neve a posta történetében élni fog. ” Eddig tart az idézet. Dr. Forster Károlynak igaza volt! Demény Károly neve ma is él, és élni is fog, de az igazság mellett e pár sorban - s egyben az egyetlen helyen - talán ott érezhetjük az őt ért méltatlan sérelmet is.

Végezetül elmondhatjuk, hogy dr. Forster Károly ember volt és postás, ember, akiben mindig ott volt a jobbítási és alkotási szándék. Postás, aki sokat és jól dolgozott; aki nyomot hagyott a világban, amelyre mi rátaláltunk. S azzal, hogy ez a hagyaték bekerült a Postamúzeumba, s hogy kiállítás készülhetett belőle, remélhetőleg hozzájárulhatunk, hogy az ő neve is fennmaradhasson.

Köszönet érte a családtagoknak, akik a hagyaték begyűjtése kapcsán nekünk, a Postamúzeum dolgozóinak tanulsággal is szolgáltak. Rávilágítottak arra, hogy igen sok értékes

127