Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán
minden legkisebb eltérést észrevett. Das ist nicht genug entschieden. Ein festeres, härteres Wort! Délben kész volt a munka. Ekkor megkérdezett, hogy nem maradtam-e ezzel saját munkámban vissza. Világért sem - feleltem ilyenkor mindig bejöhetek, ha az igazgató úr megengedi, a munka is gyorsabban halad, és énnekem ez nagyszerű iskola volna. Ezt jó néven vette igazgatóm, és azontúl naponta V211-től vagy 11-től 12-ig vele dolgoztam. Saját munkámat aztán úgy pótoltam, hogy reggel 8 óra helyett már l/28-kor, délután 3 helyett pedig V£3-kor már íróasztalomnál ültem. Akkor láttam csak, hogy az öregúr micsoda mestere a maga szakmájának, mint postás és mint jogász is. Megtanultam egyszerre magyarul és németül jól fogalmazni, megismertem az igazgatóság egész ügymenetét, a kerület minden ügyes-bajos dolgát és a személyzetet is. Annyira otthonos lettem, hogy a referensek közül a kezdők vagy a kerületből hazajövő felügyelők csak hozzám jöttek információért, és kisigazgatónak neveztek el. Sok dolga volta a direktornak. Ő intézte az összes személyzeti ügyet, akkor még a gyakomokjelöltek felvétele, a szolgák kinevezése és a személyzet automatikus előlépése, sőt a postamesterek kinevezése is az ő hatáskörébe tartozott. Azontúl a fegyelmi ügyek, a kincstári épületek és a bérelt postaházak minden ügye-baja és mindenféle jogi természetű vagy peres ügy. Sok sablonszerű, irkálással és kimutatásokkal járó munka is az ő személyéhez volt kötve. Ezekből aztán részt kértem, ha valami sikerült, és megdicsért, boldog voltam. És milyen türelemmel oktatott! Majdnem két évig dolgoztam így vele, és egész életemben hálával gondolok jó tanítómester direktoromra, mert többet tanultam tőle azalatt, mintha 5-6 évig lettem volna referens. Mennyi hasznát vettem én ennek később! Mikor Sípos és Kassics felügyelőket áthelyezték, helyettük Siket Traján tiszt az Újvárosi postahivatal főnöke (aki magánúton jogot végzett) és Buhl Emil fogalmazó lettek felügyelőkké kinevezve. Igazgatónk meg volt velük akadva. Buhl sokszor volt a kezelésnél, Siket pedig nem ismerte a közizgatási szolgálatot. Iparkodtak ők váltig, de néha mégis lőttek egy-egy bakot. Az igazgató egyszer kifakadt előttem: Nem csoda, ha hibákat követnek el, Siketnek legalább egy évig az igazgatóságnál, Bubinak pedig ugyanannyit a kezelésnél és egy hivatalvezetésnél kellett volna praktizálni. Ráadásul milyen két ellenkező temperamentum. Der Buhl zielt nur immer, kommt aber nie zum Schluss! Der Siket aber zielt nie, sondern schiesst blind in die Welt! Ezt aztán elmondtam nekik. Emiikének rosszul esett, de Trajcsi jót nevetett rajta. Majd jó 30 év múlva, amikor már Siket vezető főigazgató volt Váradon, én pedig főfelügyelő és Nagyvárad 2 főnöke, egy igazgatói ankéton ez valahogy szóba került. Siket váltig nógatott, mondjam el, de nem akartam, hogy nevessenek rajta. Mikor aztán salvus conductust'7 kaptam - és mert Buhl nem volt ott -, hát csak leadtam. Nagyot nevetett az egész értekezlet, mert Trajcsi mint főigazgató és kiváló szakember is vakon lőtt néha a világba, legutoljára 1918. október 31-én éjszaka, amikor az ominózus 40 pesti táviratot se szó, se beszéd a maga felelősségére lekézbesítette. Az Isten bocsássa meg neki! 1886 őszén letelt Novotny 40 évi szolgálata. Nagy ünneplésben részesítettük. Bent volt valamennyi főnök és sok postamester is. Az igazgató lakásának valamennyi szobájában terítettek, és vígan telt el a nap. Persze a lapok is megemlékeztek, az öregúr meg is jegyezte: No, most olyan nagy hűhót csináltatok a tiszteletemre, hogy Pestig fel fog hal- 17 17 Salvus conductus: oltalomlevél, a szabad utazás biztosítása. 155
