Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Hernitz Ferenc–Makkai Várkonyi Ildikó: Kőszeg postatörténete

Hernitz Ferenc - Makkai Várkonyi Ildikó Kőszeg postatörténete Az írástudás terjedése Magyarországon is együtt járt a hírvivés, a hírközlés ágazatainak kialakulásával. A levelezés a XVI-XVII. század fordulóján még a főurak, az egyház és a fejlődő, feltörekvő városok gazdagodó polgárságának - kereskedők, iparosok - kiváltsá­ga volt. A leveleket alkalmi küldöncök vitték, akik legtöbbször a válasszal nyomban vissza is tértek megbízóikhoz. Egy-egy ilyen út azonban több napot vett igénybe, költséges és veszélyes is volt. A főnemesek közül Sárvár, Léka, és Csepreg urának, gróf Nádasdy Tamás országbírónak, későbbi nádornak, fontos szerepe volt az írásbeliség terjedésében, korának egyik legnagyobb levelezőjeként saját levélhordókat is tartott. A postaintézményt Magyarországon a vesztes mohácsi csata után megválasztott ma­gyar király, I. Ferdinánd szervezte meg. Meghatározott útvonalon, egymástól közel egyenlő távolságra lóváltó-postaállomásokat létesítettek. A közönséges posta (ordinária) menet­rend szerint, általában hetente közlekedett, a stafétát sürgős esetben bármikor indíthatták. Az ország nyugati részén a postavonalak az osztrák tartományok postáinak folytatá­saképpen nyúltak be hazánk területére, fenntartásukról Felső-Ausztria tartomány gon­doskodott. A XVI. század közepétől két postavonal működött a Dunántúlon, mindkettő felállítását a török támadások elleni védelem tette szükségessé. ABécs-Körmend postavonal 1554-ben jött létre. Ennek állomásai: Bécs, Waltersdorf, Sopron, Csepreg, Hisnum és Körmend voltak. A végvári futárok Körmendig közleked­tek, onnan már a posta vitte tovább a küldeményeket egészen Bécsig. Gróf Nádasdy Ta­más is használta a posta szolgáltatásait. A törökök elleni védekezést szolgálta a később felállított Bécs-Nagykanizsa postavo­nal is. Wolzoger Pál bécsi udvari főpostamester (1564-1574) 1568. január 26-án az udva­ri kamarához tett jelentésében említi a Bécs-Nagykanizsa postavonalat, amelynek állo­másai: Bécs, Mosbrunn, Pordány, Keresztúr, Csepreg, Ungona, Vasvár, Zalaszentiván, Hahót, Kanizsa voltak. Ezek a postautak még nem érintették Kőszeget, lóváltó-állomás a közeli Csepregen volt. Ebben az időben a postavonalak költségeit az osztrák rendek viselték, hiszen a gyors és megbízható posta Bécs és a határ menti tartományok védelmét is szolgálta. A posta működését időnként a török betörések, majd az erdélyi fejedelmek támadásai zavarták meg. A háborús időkben a posták járandósága gyakran késett. Az 1583. november 20-án kelt, a kamarához címzett haditanácsi átirat ismertetése szerint a posták Bécsből Kani­zsára és vissza nagy késedelemmel, tíz-tizenkét nap, sőt még ennél is több idő alatt tették meg az utat: „Mivel fizetésük rendszertelenül jár ki, elszegényedtek, és nem tarta­nak lovakat a kellő számban. Miután ebből nagy bajok származhatnak, sőt végvárak is eleshetnek, intézkedés kéretik. A bécsi kamara 1584. július 13-án meghagyta az ud- 1 1 Munkás László: A királyi magyar posta története 1528-1715. Budapest, 1911. Az Országos Iparegyesület kiadása. 47. p. 75

Next

/
Thumbnails
Contents