Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Juhász Károly: Konténerközpontok Magyarországon
tották Fiúméba, ahonnan hajóval vitték Adenbe. A konténerek egy része Adenben működött, összedolgozva a strowger és a manuális interközponttal. Néhány konténer egy vidéki városba, Mukallába, valamint három közeli városba: Tárimba, Szejúnba és Al-Katin- ba került. Itt az NDK gyártmányú ATZ konténerközponttal is együtt működött. Bár Dél-Jemenben az első távhívás a magyar konténerekkel valósult meg, a mindkét országban bekövetkezett rendszerváltozás a további megrendeléseket meghiúsította. 1965-től a BHG Híradástechnikai Vállalat szovjet megrendelésre igen nagy darabszámban gyártott ATSzK típusú crossbar telefonközpontokat. A fejlesztések során elektronikus regisztert is kifejlesztettek. Egy ilyen változat 1000 vonalkapacitással konténerbe is került. Egy előfizetői szekrény 100-as egység volt. Részlet a PCM-keretből Jelzésrendszere speciális, azaz. hazai viszonylatra alkalmatlan volt. A regiszter a hívó számát is tárolta, szükség esetén továbbküldte14. Ez a konténer a Moszkvától 100 km-re lévő Nokinszk városban működött. A sorozatgyártást a Szovjetunió szétesése akadályozta meg, ami nagymértékben hozzájárult a BHG Híradástechnikai Vállalat megszűnéséhez. A rendszerváltást követően főleg német és svéd15 digitális telefonközpontokat telepítettek, közöttük sok konténerközpontot. Méretben kisebbek voltak az előzőekhez képest, de kapacitásuk több ezer vonal volt. Az anyaköz- , ,, , . J Leválasztó sav ponthoz száloptikával kapcsolódtak. Mintegy 10-15 év működés után a magyar konténereket leselejtezték. Utóhasznosítás keretében az érintkezőkről a nemesfémeket kivonták, a rézkábelt a MEH-telepen értékesítették, az acélszerkezetet kohóba vitték. Az egykor Pesthidegkúton működő konténer * 13 14 A hazai konténerek ezt a szolgáltatást csak az elektronizálás után teljesítették. 13 Siemens, Ericsson. 61