Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Jakab László: Crossbar központok áramellátása
EL 240-es akkumulátorok, Győr lettel rendelkező - speciális akkumulátorhelyiségekbe kellett telepíteni. A 80-as években az ólombéléses fakádak helyett már korszerűbb, keménygumikádakat használtak a nagy felületű pozitív lemezes akkumulátorokhoz. 6000 Ah alatti kapacitásigény esetén a keménygumikádakba szerelt OPzS típusú, alacsony antimontartalmú páncéllemezes akkumulátorokat alkalmazták (pl. István központ). A 3000 Ah alatti tartományban megjelentek az - ún. SAN - edénybe beépített páncéllemezes akkumulátorok, amelyek átlátszó edényzete segítette az üzem közbeni ellenőrzést. Ezt követően kerültek bevezetésre a kötött elektrolitú (zselés és AGM) akkumulátorok, amelyek már nem igényeltek különleges akkumulátorhelyiséget, és gyakorlatilag karbantartásmentesek voltak. Az első Dryfit típusú zselés akkumulátort a 80-as évek elején az Országos Tervhivatalban helyezték üzembe. A hetvenes években a tervezést, a központi beruházásokat és a telepítést a magyar posta koordinálta. A távbeszélőközpontokat a BHG, az áramellátó berendezéseket a Híradótechnikai Vállalat és a Villamosipari Kutatóintézet (később aVILLESZ) gyártotta. Az akkumulátorokat kezdetben az Akkumulátor és Szárazelemgyár szállította, majd az importkorlátozások enyhülésével a VARTA lett a posta fő beszállítója. Később már igen széles körű áramellátó berendezés és akkumulátorimport alakult ki, több beszállító versenyzett a szállításokért. Az AR központok több éves gyártási és szerelési időszaka lehetővé tette részletes - építészeti, elektromos, központos, hálózatos és áramellátási - tervek készítését, sőt a tervközi egyeztetések során egészen részletekbe menően pontosítani lehetett a terveket. A Postai Tervező Intézet (POTI) által készített tervek jóváhagyási eljá52
