Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Jakab László: Crossbar központok áramellátása

pott a központ. Mivel ez a rendszer a pótcellásnál kevesebb, mindössze 22 akkumulátorcellát tartalmazott, az ún. soros konverterek feladata volt, hogy a hálózat kimaradása alatt (kisütéskor) az akkumulátorok csökkenő feszültségét szabályozott DC/DC konverterekkel mindig a névleges 48 V-ra egészítsék ki, és így a fogyasztó felé állandóan stabil 48 V-ot biztosítsanak.

Akis teljesítményű VST-1 típusú (48 V/3-25 A-es) töltőberendezés-családot 1971- ben fejlesztette ki a Híradótechnikai Vállalat. Későbbi, korszerűsített változata a VST-3 volt. Ezek az áramellátó berendezések alközpontok vagy kisebb ARK központok táplálását biztosították, szükség esetén párhuzamos kapcsolásban. A főáramkört egyfázisú, félig vezérelt, tirisztoros hídkapcsolású egyenirányító alkotta. Tirisztorvezérlő köre rendkívül egyszerű felépítésű volt, a fázistoló és gyújtófokozat mindössze 1-1 tranzisztort tartalmazott. A nagy méretű transzformátor és fojtótekercsek miatt a 48 V/25 A-es berendezés súlya elérte a 80 kg-ot. Akis teljesítményű berendezések kezdetben 24 cellás akkumulátorokkal pufferüzemben táplálták az alközpontokat és kis ARK központokat. Szükség esetén ún. ejtődiódás feszültségcsökkentő egység közbeiktatásával biztosították a központ felső feszültségtűrésének betarthatóságát. Később, a kis teljesítményű soros konverterek kifejlesztését követően áttértek a VST+VSK, illetve a VSTK típusjelű berendezésekből és 22 cellás akkumulátorokból felépített kis teljesítményű soros konverteres rendszertechnikára, amely maximum 100 A-es rendszeráramot biztosított. A rendkívül nagy darabszámban gyártott VST töltőberendezéseket egészen 1990-ig telepítette a Matáv. Még 2000-ben is történtek VST áttelepítések, és még ma is több helyen üzemel ez a típus.

A középteljesítményű VST-VSK-VSE 48 V/40 A, 63 A, 90 A-es soros konverteres rendszerek 1973-ban kerültek bevezetésre. Alkalmazási területüket a nagyobb ARK központok és az ARF konténerek képezték. Az egyes egységek párhuzamos kapcsolásával maximálisan 360 A rendszeráramú áramellátást lehetett kialakítani, amelyhez kb. 270 A fogyasztói áram tartozik. A töltőberendezések (VST) főáramköre háromfázisú, tirisztoros féligvezérelt egyenirányító hídkapcsolás. A soros DC/DC konverterekben (VSK) primer körben szaggatott és szekunder körben szabályozott, 100 Hz üzemi frekvenciájú főáramkör található. A közös főáramköri elemek és vezérlések az elosztószekrényben helyezkedtek el (VSE). A középteljesítményű áramellátó-rendszer első kísérleti próbaüzemére a Szabadsághegy központban került sor 1973-ban.

A nagy teljesítményű, HTE-HTK 48/160 A, 320 A, 630 A-es típusú soros konverteres áramellátó berendezéseket a Villamosipari Kutatóintézet fejlesztette, és az első időszakban gyártotta is. A hagyományos alkatrészekből összeállított és nagyméretű szekrényekbe beépített rendszerek rendkívül bonyolult felépítésűek voltak. A HTE 48/630 egyenirányító főáramköre 6-6 tirisztort tartalmazott, és 12 ütemű, szűrt egyenfeszültségű kimenetet biztosított. Gazdaságossági okból az egyenirányítók léptetéses rendszerben működtek, mindig csak az adott terhelésnek megfelelő áramlépcső, illetve egység üzemelt. Vezérlése jelfogókat, tranzisztorokat és IC-ket tartalmazott.

A HTK soros konverterek primer körben vezérelt tirisztoros kapcsolással állították elő a közbenső váltakozófeszültséget, amelyet áttranszformálás után diódákkal egyenirányí- tottak. A 0-9 V közötti szabályozott egyenfeszültség szűrés után került a kimenetre. A konverterek 200 Hz üzemi frekvencián dolgoztak, ami igen komoly szűrési követelményeket jelentett, több százezer pF értékű szűrőkondenzátor beépítésére volt szükség. A

50