Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Pataki Klára–Németh Enikő: Historia domus – Postamúzeum, 2002
nek meg több ezer címleírással. Imponáló, hogy az ország nagy könyvtáraiban összesen nem őriznek annyi távbeszélő-történeti könyvet, mint a mi múzeumunk könyvtárában. S jó tudni, hogy nincs olyan történeti téma, amelyhez ne találnánk irodalmat a múzeumban. Az elmúlt években a kutatók mellett a nagyközönség a telefonkönyveket kereste, hogy elsősorban kárpótlási kérelmeikhez pontos címeknek, neveknek kerüljenek birtokába. Ezt a látszólag szöveges, képanyaggal nem kísért fejezetet 27 percnyi mozgófilm követi, amely a Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány hét kiállítóhelyén mutatja be a távközlés-történeti kiállításokat és tárgyakat. Ezekben a napokban még számuk hét, de hamarosan megnyílik Kiskunhalason az Emitel Telegaléria, amely első benyomásaim szerint izgalmasan közvetíti a telefónia és egy-egy település történeti kapcsolatait. Azt hiszem, ebből a fejezetből nézzük meg a kevéssé ismert, aránylag fiatal kiállítóhelyet, a pécsi Telegalériát. Az ötödik fejezet a Függelék címet viseli, amely a szűkszavú kronológiához tartozó ismereteket egészíti ki. Elolvashatjuk a legfontosabb jogszabályok és rendeletek gyűjteményét. Néhány műszaki tanulmányt, a távbeszélő-berendezések működési elveinek leírását, megismerhetjük az áramellátás berendezéseit, és híreket, érdekességeket találunk 67 tudósítás közreadásával a folyóiratokból. Itt emlékeznek meg röviden a magyar telefónia ipari hátteréről, amely a történelmi változások korára, napjainkra nem tér ki. A függelék különlegesen izgalmas részét képezik a szolgáltatásokat, díjszabásokat, valamint az előfizetői statisztikákat 120 év tükrében bemutató összefoglalók. A hazai és a nemzetközi távközlési szervezetekkel, a szakoktatás emlékeivel, valamint 11 életrajzzal egészül ki a fejezet, amely a Telefon a magyar irodalomban szemelvényivei és a Különfélékkel zárul. Sokan azt hihetnék, hogy a Megszólal a telefon című, a Matáv Rt. kiadásában 1998-ban megjelent irodalmi alkotásokon túl aligha lehet újabbakat találni. Lehetett, erről a CD tanúskodik. Összességében elmondhatom, hogy a távbeszélő-történetről egy modern hordozón olyan ismeretek birtokába juthatunk, amelyek egyszerre összefoglaló történeti eseményeket és sehol nem publikált forrásanyagokat, muzeális emlékeket és értékeket mutat be, elkalandozva még a művészetek és az irodalom világába is. Ennek a kis korongnak a segítségével 120 esztendővel beszélgethetünk. Eszembe jut, hogy Edison az izzólámpa feltalálásakor azt mondotta, ő tudott több fényt adni az olvasáshoz, de nem tud több időt adni a beszélgetésre. Én mégis azt kívánom mindnyájuknak, hogy ehhez a CD-ROM-hoz, a vele való beszélgetéshez legyen több idejük, és a több fényt nagy teljesítményű PC-jük biztosítsa. 500 éve, amikor mindannyian Gutenberg tanítványaivá szegődtünk, kultúránk építőkövévé a nyomtatott betűk váltak. Kívánom, hogy ilyen építőkövekké váljanak azok a digitális jelek is, amelyek ebben a kis korongban mindannyiunk számára készültek. 26