Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Csécs Teréz: Posták, postások és a Tudományos Gyűjtemény

tahivatal járulnokjaként. Vojtsek ellenőrrel 1824 és 1827 között találkozunk, majd az ő neve is eltűnik a listákról. Más a helyzet Linké Antal budai postatiszttel, akinek 1822-ben hat példány járt (ez évben Lincze néven, de valószínűleg ugyanarról a személyről van szó), majd nem jelölik külön évekig a darabszámot, és az utolsó évben, 1827-ben ismét 2 példányt írnak a neve mellé. Találkozunk 2 példánnyal még Piringer Mátyásnál, csak 1821-ben szerepel a neve; Mocsy Elekről pedig a folyóirat más helyein lehet olvasni, ahol a rendkívül eredményes előfizetés-gyűjtőknek köszönték meg a közreműködést.30 Mocsy Elek nevével találkozunk Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című művében is. Szinnyey annyit tud róla, hogy „ c.v. kir. postatiszt Pápán... Kézirati munkái a m. n. múzeumban: Istenes énekek 1798., 4rét, 182 lap; Briefin Betreff seiner Heraldischen Sammlung. Pápa, 1818, 4rét 4 lap”.3' Lényegesebben több információhoz jutunk Jankovich Miklóssal és Horvát Istvánnal folytatott levelezéséből.32

A Jankovichnak írott hat levél 1817 és 1820 között keletkezett, apropóját a Tudományos Gyűjtemény 1817. 11. számában Fejér György tollából megjelent írás adta Jankovich Miklós gyűjteményéről.33 A Pápán 1817. november 23-án kelt hosszú levélben Mocsy Jankovich figyelmébe ajánlotta saját gyűjteményét, amely nyolc részből állt: I. Régi és újabb pénzek gyűjteménye, II. Más régiségek, III. Nyomtatott könyvek, IV. Kéziratok, V. Réz- és fametszetek, VI-VII. Nevezetes rajzolatok (várak, kastélyok, nemesi címerek stb.), VIII. Minerálék gyűjteménye. Mindegyik gyűjtemény több száz, olykor ezer-ezer- kétszáz darabból állt, és Mocsy nem dicsekvésképpen írta ezen bemutatkozó levelét, hanem azért, hogy: „a Bakony szélén is légyen egy ollan Hazafi, a ki Árgus szemekkel vigyáz és számos barátai által vigyáztat minden találandó régiségekre, és a mennyire szegény sorsa engedi, a tékozlók kezéből azt ki ragadja... hogy Nemzetünk betsületére például szolgálhasson ez, hogy a Nemzeti Cultura már nem tsak éppen a Hazafeöbb városában virágzik, hanem országunk távolabb fekvő kisebb helységében is Ezután felajánlja a híres gyűjtőnek a duplumok cseréjét, leginkább az érmek érdeklik. Jankovics gyorsan válaszolhatott, mert Mocsy következő levele december 20-án kelt, most tehát gyorsan járt a posta. Szabadkozik, hogy könyveinek, kéziratainak, képeinek nincs még kész lajstroma, de egy részét már megírta és mellékeli. Elmondja, ha egy évvel korábban kerülnek kapcsolatba, sokkal több mindent tudott volna felajánlani, mint most. „Én tsak ezen múló Esztendő Februarius Holnapjának 20dikán Pesten lévén (egy kis kedves Passióm szerint való Litterartium Ojficinum igértetvén O Ex: a Gróf Széchényi által számomra Nemzeti Múzeumánál, de a mellett Nagy Költségem mellett is, Ngs. Miller Director úrnak már más Cliensei lévén, meg nem nyerhettem) a Múzeumnak több mint 200 darab valóban ritka nyomtatott Könyveket, 36 Tomus M[anu]sc[rijptumokat, egy igen régi Typariumot, rajzos mappákat, képeket, 72 darab Szép Római ezüst pénzeket ajándékoztam. ” Tudósítja még a címzettet legújabb szerzeményeiről, és meghívja, nézné meg maga a gyűjteményt. A következő levél hosszabb hallgatásról tanúskodik, Jankovich 1818. április 26-ig nem

30 Nyilvános köszönetét mond a szerkesztő és a kiadó 1820-ban a TGy előmozdításáért többek között Mocsy Elek cs. kir. posta expeditomak Pápán. TGy. 1820/12. 127. p.

31 Szinnyei József i. m. IX. kötet. Budapest, 1903. Homyánszky. (repr. 1980-1981.) 75. hasáb

32 OSZK Jankovich M. Fond 16/475.

33 Fejér György: T. Vadassi Jankowics Miklós ’ Gyűjteményeiről, és Régiségei között találkozó két isméretlen Emlékekről, eddig meg nem magyarázott írásokról. TGy. 1817/11.3—46. p.

214