Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Csécs Teréz: Posták, postások és a Tudományos Gyűjtemény

ágens), postatisztek (offizialis), járulnokok (accessista), gyakornokok (practicant) és levélhordók (tabellárius). A prefektúrák egyúttal főpostahivatalok is voltak.

Heim Péter 1881-ben a század eleji pest-budai állapotokról14 az alábbi adatokat közli: 1819-ben három posta működött a két városban, egy Pesten és kettő Budán. A főposta a budai Vízivárosban (Diligence utca), pénzesleveleket és csomagokat 1841-ig csak itt lehetett feladni, és egy fiókposta volt a várban. A postai alkalmazottak jövedelméről az alábbiakat olvashatjuk: „Mivel az állandó fizetés igen csekély volt és a személyzet főjövedelmét a sportulák (postai mellékdíjak, mint: föladó- és térti vevénydíjak, újságcsomagolás, kézbesítési, értesítési díjak 5 effélék) képezték, melyekben bizonyos kulcs szerint egy- egy postahivatal összes személyzete tekintet nélkül azon kezelési ágra, melyet épen ellátott, részesült; a személyzet mindent elkövetett, hogy a sportula, avagy mint később nevezték »emolumentum«, mentői nagyobb, az osztozkodók száma pedig mentői kisebb legyen. ” Némely hivataloknál: „Egy-egy öregebb tisztviselőre 2-3000forint, egy-egy gyakornokra 6-900forint, egy-egy levélhordóra 4-600forint esett évenként; az akkori időben rendkívüli összegek. (...) A vidéki postahivataloknál a postamester az állandó fizetés helyett a befolyó postadíjak egy részét kapta, melyet, ha a forgalom nagyon csekély volt és a postamester a szállítási szolgálatban vagy haszonélvezetre átengedett postaföldekben kárpótlást nem talált, csekély állandó fizetéssel is megtoldottak. ” A szerző Buda és Pest postaforgalmát az 1800 és 1810 közötti időszakban évenként 4-6000 kocsiposta (csomagok, pénzek szállítása) és 100-120 000 darab levélpostai (pénzeslevelek, hírlapok és staféták) küldeményre becsülte. „Az 1850-dik év előtti postakezelés nehézkes berendezése miatt bonyodalmas volt ugyan... Még a postai menetrendben is gyakran éveken át a legkisebb változás sem történt. A kiágazásoknál az érkező és induló posták csatlakozásával és okszerű összefüggésével, vagy egy pár órai, sőt pár napi késedelemmel nem igen törődtek... a postaforgalom az ismertebb városokra szorítkozott, és oly kevés postai járat és alkalmatosság volt, hogy választás nem igen lehetett. ”

A XIX. század elejéig a postamesterek fő jövedelmét az utasszállítás adta, de az 1820- as évekre a levélszállítás is fontossá vált. 1829-ben a helytartótanács levélpostai ügyekben elrendelte és „szigorú pénzbírsággal sújtotta a késedelmesen szállító postamestereket” fi A bécsi postaigazgatóság is külön utasítást adott ki a levelek gyors és pontos kezelésére. Különválasztották a levelek és nyomtatványok kezelését is az 1830-as évekre. Az újságokat, hírlapokat is a levélpostával szállították, 1819-től a levélportó egyharmadáért: a Tudományos Gyűjtemény megjelenése alatt ez a díj jórészt 2 forint volt - az 1818 és 1821 közötti éveket leszámítva, amikor 4 forint -, ahogy ezt már korábban láthattuk.

1837 novemberében a postai regáléról szóló császári rendelet - Kossuth Országgyűlési Tudósításainak postai szállítási ügye nyomán - megerősítette, hogy „levelek és időszaki lapok szállítása - legyenek az utóbbiak akár nyomtatással, akár kézírással sokszorosítva, amennyiben megjelenéstől számítva fél esztendő nem telt el - a posta kizárólagos joga” fi 14 15 16

14 Heim Péter: Buda-Pest postaintézményei és forgalmuk a jelenkorban. Szemle Budapest, 1881. 27. kötet. 56. sz. 249-266. p.

15 Dr. Hencz Lajos: A Magyar Posta története és érdemes munkásai. Budapest, 1937. Merkantil Nyomda. 98-99. p.

16 Uo. 98. p.

210