Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Csécs Teréz: Posták, postások és a Tudományos Gyűjtemény
Csécs Teréz Posták, postások és a Tudományos Gyűjtemény A XIX. század elején a hazai tudományos élet képviselői szükségesnek látták, hogy a csekély számú magyar nyelvű irodalmi lap és hírlap mellett jelenjen meg egy enciklopédikus tudományos folyóirat, amely a kor legfrissebb tudományos eredményeivel ismerteti meg olvasóit. Nem kisebb céllal, mint a magyar tudományos élet megszervezése, a területileg és eszmeileg is megosztott, elszigetelt központok, akadémiák, tudósok összegyűjtése, a folyóiraton keresztül Magyarország történetének bemutatása itthon és külföldön; megismerni és megismertetni a magyar és külföldi tudományosság fejlődését az eszmeáramlatok, tudományos eredmények, könyvek és találmányok ismertetésén, bel- és külföldi utazások leírásán keresztül; megvitatni és magukévá tenni a fejlődés lehetőségeit; tanulni és tanítani. Polihisztorok írtak a folyóiratba. „Az értekezők többségének közös ismertetőjele hatalmas forrásismeretük, idézeteik, az idézett művek nagy száma mutatja tájékozottságukat választott területükön ” - írta Mader Béla aTudományos Gyűjtemény szerzőiről.1 A Tudományos Gyűjteményt létrehozó fővárosi értelmiségi elit képviselői már 1809 telén foglalkoztak egy lapalapítási tervvel, de elképzelésük pénz és kiadó híján akkor még nem valósulhatott meg. 1815-ben Trattner János Tamás személyében már kiadó is volt az ötlethez. A tervezgetés motorja, Fejér György - a Tudományos Gyűjtemény első szerkesztője - megtudta, hogy Pethe Ferenc, a kor egyik legkiválóbb gazdasági szakírója lapalapítási engedélyt kapott egy magyar nyelvű folyóirat kiadására. Minden együtt volt, 1816 végére összeállt a lap alapításában és a szerkesztésben is részt vevő pesti társaskör. Tagjai Fejér György szerkesztő, Pethe Ferenc és Schedius Lajos segédszerkesztők mellett Jankovich Miklós, Forgó György, Kultsár István, Horvát István, Szemere Pál,Teleki László, Mokry Benjámin voltak. A megjelenést engedélyező udvari rendeletet 1816. december 13-án írták alá Bécsben, 1817. január 7-én kézbesítették, és a hónap végére meg is jelent az első szám. A folyóiratnak májusra 560, év végén pedig 734 előfizetője volt.1 2 A folyóirat 25 évfolyamot ért meg, 300 füzetben közel negyvenezer oldalon, nagyjából állandó terjedelemben. 1821-től havonta egy ívnyi szépirodalmat is közölt irodalmi melléklapja, a Szépliteratúrai Ajándék, majd 1831-től - Vörösmarty szerkesztésében - Koszorú Szépliteratúrai Ajándék címmel. A létrehozott folyóiratot el is kellett juttatni az olvasóhoz. Az anyagi feltételek megteremtésének egyik módja a könyv- és lapkiadásban a prenumeráció, az előfizetés volt. „A prenumerációt a Magyar Hírmondó című, első magyar nyelvű újság szerkesztője, Rát Mátyás honosította meg Magyarországon 1780-ban (...) A prenumeráció lehetőségeit az első évtizedek során leginkább a Trattner család aknázta ki” - írja Kókay György a ma1 Mader Béla: A Tudományos Gyűjtemény története 1817-1841. Bölcsészdoktori disszertáció. 1977. 106. p. 2 Fenyő István: A haladás és maradiság harca a Tudományos Gyűjteményben. In Kókay György (szerk.): A magyar sajtó története I. 1705-1848. Budapest, 1979. Akadémiai Kiadó. 280-337. p. 206
