Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Kovács Adrienn: Zeppelinek a légiposta szolgálatában
di újságíró és tudósító küldött hosszabb-rövidebb üzenetet az állomásról. A postások túlóráit, többletmunkáját bérkiegészítéssel, szabadnappal vagy ingyen repülésekkel jutalmazták. Ez utóbbi volt a legkedveltebb - és a léghajójegy árát figyelembe véve tisztes kárpótlásnak számított a Léghajózási Társaság ügyelt is arra, hogy csak a legszorgalmasabb hivatalok dolgozói részesüljenek belőle. Egy léghajós utazás az átlagpolgár számára luxuskiadásnak számított, mivel akkoriban egy belföldi repülés ára 400, egy délamerikai úté pedig 1500 márka körüljárt. Mindehhez persze luxusellátás járt; étkezőkabin, társalgószalon, dohányzószoba, bár és zeneszóba állt az utasok rendelkezésére. Az LZ 129 Hindenburg fedélzetét például kifejezetten fényűzően rendezték be. A „ repülő hotel” valamennyi kabinjában hideg-meleg víz folyt a csapból, továbbá fűtés és szabályozható szellőzés tette kényelmesebbé az utazást. A nagy ablakokból mindenki kedvére gyönyörködhetett a csodás kilátásban. És még egy érdekesség: az étkezésekhez zeppelinrajzos porcelán étkészlettel terítettek. A Magyar Posta című folyóirat 1931-es egyikjanu- ári híréből az is kiderül, hogy az utasok a léghajó fedélzetéről távbeszélőhívást bonyolíthattak le:,, Tokio-Los Angeles szakaszon az utasok menetközben kikeresték a távbeszélőnévsorból a »Los Angeles Examiner« újság számát, 5 a léghajó rádiótisztjeinél bejelentették az újsággal folytatandó beszélgetést. A beszélgetést rövidesen jó érthetőséggel le is bonyolították. A nagyszerű esetet... egy további fejlődés lépésének kell tekintenünk, ... valószínű, hogy 12 hónapon belül bármelyik légi utas a légi jármű távbeszélőfülkéjéből bejelentheti majd interurbán távbeszélgetését, mely néhány percen belül lebonyolításra A Bécs-Lakehurst légi repülés alkalmával szállított levél, 1930 194
