Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Kovács Gergelyné: Utószó Krammer Károly visszaemlékezéseihez

Amikor az 1995. évi évkönyvünkben megjelent Ligeti Tivadar II. világháború idején írott naplója, nagyon sok olvasónk örömmel üdvözölte a magántörténelem közreadását. Úgy vélem, Krammer Károly hasonló történelmi olvasókönyvvel ajándékozott meg minket, amikor 120 évvel korábbra forgatta vissza az idő kerekét: a boldog békeidőkbe vezet, megidézve ifjúságának nagy történelmi személyiségeit, Baross Gábort, Gervay Mihályt.

Az 1881 és 1941 közötti visszaemlékezések a történelmi keresztjárás stációit, az I. világháborút, az őszirózsás forradalmat, a román megszállást, a trianoni békediktátumot, a román hatalom alatti nagyváradi életet, a pályaudvari postahivatal eseményeit örökítik meg, járják végig. Olvasásakor úgy érezzük, az élet bármilyen nehéz, nem a kálvária stációira, hanem a betlehemi közösségekre, a család, a rokonság, a munkatársak, a postások, a nagyváradi földiek, a Partiumban születettek közösségeire épül. Azokból táplálkozik a mindig szolgálatos reménység, amelyet hol egy virágzó kert, egy gazdagon termő gyümölcsfa, hol egy anyai intelem, egy csecsemő mosolya, hol egy sikeres szakvizsga, egy megbízható és fáradhatatlan munkatárs, avagy Arany János balladái jelenítenek meg.

A visszaemlékezésekben a történelem és az ember, jelen esetben egy postai tisztviselő élete és munkája találkozik. Minden fejezetét postatörténeti érdekességek gazdagítják. Ez utóbbit az a magas fokú hivatástudat emeli be a magántörténelembe is, amely a 19. század utolsó harmadának embereit jellemezte.

Ezt a hivatástudatot vitte tovább Krammer Károly fia, Kisfalvy Alajos. Szegeden postaműszaki igazgatóként, majd a háború után a vezérigazgatóság postamérnökeként dolgozott nyugdíjazásáig, 1965-ig. Személyes emlékeiből két fényképpel emlékezünk rá.

Összejövetel a Benczúr utcai székházban az 1940-es évek elején

185