Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán
Egy csomó rendkívüli vizsgálat pedig eszembe juttatta, hogy a postán haszontalan emberek is kerülnek, és azokkal el kell bánni. Augusztusban már nekem való feladathoz jutottam. Nagy hadgyakorlat volt Belényes környékén, 60 ezer ember lepte meg a kisvárost és postahivatalát. A főnök, öreg barátom, Örley Gusztáv 70 éves ember volt, és beteget jelentett, nem is neki való feladat volt az. Engem küldtek ki a szolgálat lebonyolítására. Én a katonasággal mindjárt kiegyeztem a kívánságaikra nézve, és ment is a szolgálat mint a karikacsapás. Reggel 6-tól este 7-ig tartott a munka. Este 8-kor aztán összejöttünk az Otthonban a tántinál, katonatisztek, az ottani és a kirendelt magyar tisztviselők és a román intelligencia. Ezek az ügyvédek, tanárok és Pável püspök gazdatisztjei akkor nagyon lojálisán viselkedtek, és velünk vigadtak magyarosan. Guszti bátyám, akit ha napközben bejött a postára sopánkodni, mindig beküldtem lakásába, estére mindig meggyógyult, és velünk tartott. 10 óra felé néha olyan széles jókedve támadt, hogy eljárta a verbunkost, és kapacitálnom kellett, hogy hazajöjjön. Három hétig voltam kint, és hazajövet tisztelegtem igazgatómnál bejelentve, hogy a szolgálat kint akadálytalanul lett lebonyolítva. Nagy újság van, kedves biztos úr! - szólt direktorom, Schöpflin Ágoston. Földessy át van helyezve Budapestre, mint a Budapest 70. kézbesítőhivatal főnöke, és így Nagyvárad 2 főnöki állása megüresedett. Én önre gondoltam, van-e kedve a 2-őst átvenni. Előre kijelentem, hogy ez egy olyan nehéz szolgálatú hivatal, amelyért én nem tarthatom a hátamat, ezért önnek a teljes felelősséget kellene vállalnia. Nagyságos igazgató úr! - feleltem. Én azért szolgálok, hogy itthon Váradon főnök lehessek, nekem az életcélom, hogy itt a tulajdonképpeni postaszolgálatot én vezessem, éspedig jól. A fáradalmak nálam mit sem határoznak, hiszen 36 éves vagyok, és ép egészséges ember. Afelől biztosíthatom igazgató uramat, hogy ha én veszem a kezembe a 2-őst, azt úgy fogom vezetni, hogy afelől igazgató úrnak többé gondja nem lesz. Akkor menjen ki kedves barátom, és vegye át. Amit kint csinál, magának csinálja. Azonnal kimegyek — feleltem csak a kérvényemet írom meg. Nem szükséges, nem lesz pályázat. Én az állásomat kötöm ahhoz, hogy ön legyen ott a főnök - felelt Schöpflin. Szeptember 30-án, 1900-ban vettem át a hivatalt az én feledhetetlen kedves barátomtól, Földessy Károlytól. Másnap reggel, ahogy új hivatalomat végigjártam, mindjárt tisztában voltam azzal, hogy ott miféle feladat vár rám. A raktárban a szolgák javában veszekedtek azon, hogy ki milyen szolgálatot tegyen. Exprester négy is akart lenni, de csak kettő kellett, a járatkísérést, levélgyűjtést egymásra tologatták. A raktáros - kalauzposta- kezelő altiszt - próbált köztük rendet csinálni, de nem respektálták. Sem szolgálati beosztás, sem a váltakozás rendje nem volt kiírva. A levélhordóknál is nagy zsivaj fogadott, egymást okolták, hogy még nem indulhatnak ki. Az éjjeli szolgálatos szobában bűzlik a petróleumlámpák füstje, sőt a spedícióban még a levelek is kormosak attól. A nyílt árnyékszékek szaga az összes helyiséget átjárta. Azt is észrevettem, hogy egy pár szolga kapatos, talán éppen a korcsmából jött szolgálatba. Hát itt lesz dolgom, amíg ebbe a forgatagba rendszert viszek bele, míg az embereket az én akaratom szerinti munkára és viselkedésre szoktatom, és ebből a piszoktoronyból hivatalt csinálok! Legelső dolgom volt a raktári bandát, amint ők magukat nevezték, ráncba szedni. A főnöki irodán Vasadi János tiszt volt beosztva. Mindjárt tisztában voltam, hogy nála hiába kérdezősködöm. Hamar megtudtam, hogy ő a fiatal tisztviselők ellenzéki vezére volt, és 172
