Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán
Már előrehaladt korú, de még mindig jó erőben lévő ember volt Makó lovag, amikor a legszömyűbb katasztrófa, a tatárjárás zúdult az országra. A bihari hadat maga Benedek püspök vezette a Sajóhoz, a király főseregéhez. Az utóhadat tapasztalt hadértő vitézként Makó úr vezette. Alig hogy elindultak, már is nagy bosszúsága lett abból, hogy a szentjánosiak hozzá csatlakoztak, mert lekéstek a derékhadtól. Nem szerette ezt a rakoncátlan önfejű népet. Amint a Berettyóhoz értek, rajtuk csaptak a tatárok. Hirtelen, nagy nyílzáporral támadtak, és hirtelen meg is futamodtak. Ez minduntalan ismétlődik, az volt a céljuk, hogy a hátvédet elvágják a derékhadtól. Makó megparancsolta, hogy nem szabad kis csetepatékba bocsátkozni, hanem egymásután sietni kell a derékhad nyomában. De a szentjánosiak meg nem állották, hogy kirontva a sorrendből, megtámadjanak egy kisebb csapat tatárt. Makó cselt látván segítségükre sietett. Ekkor a tatárok mindenfelől a nádasokból, ahol rejtőzve voltak, nagy tömeggel rontottak rájuk. Hasztalan volt minden vitézség, a folyton megújuló nyílzáporban egyik ember a másik után elesett, végül a kézitusában a lovagok is vezérükkel együtt, karddal kezükben dicső halált haltak. Ez volt Lamos Pista költeményének tartalma. Az aláhúzott - jelen esetben a csillaggal megjelölt - mondatok Tikos Sanyinak sokszor hallott saját szavai. Azok közül, akik azt végighallgatták, alighanem már csak én vagyok meg sereghajtónak. Kedves jó ifjúkori cimboráim, de jól esett rátok visszaemlékezni! Dr. Novotny Károlyról Az igazgatóságon, ahol három év alatt három igazgatót szolgáltam ki, komoly munka folyt. A postaigazgatóság 1885 elején egy fogalmazó személyszaporítást kapott, amelyre dr. Grám Károly ott beosztott tiszt aspirált, de nem kapta meg. Ezért megneheztelt, leköszönt, átment a városi hatósághoz, ahol fogalmazó, majd később tanácsos lett. Helyébe engem osztott be igazgatásuk. Ott a kiadóhivatalt vezettem. Enyém volt az iktatókönyv és index vezetése, az akták és irattár kezelése, a gazdászati ügyek, a nem kincstári hivatalnak nyomtatvány, szelvényes feladóveVény-füzetek és zsákok kiadása és egy csomó kisebb referáda. Három díjnok volt a személyzetem. Szerényi bácsi, egy kiszolgált gazdatiszt, még munkabíró ember végezte az expediálást. Jó kézírása lévén a dekrétumokat és a miniszteri felterjesztéseket ő tisztázta. Aztán Löffler tata, legazdálkodott birtokos és Juhász bácsi, egy rokkant csendbiztos. Ők ketten együtt sem sokat végeztek, de az igazgató nem akart változást, hát gyakran helyettük is dolgoztam. Az igazgatóságnál működtek akkor: dr. Novotny Károly igazgató, aki már közel volt a 60-hoz. Prágai születésű volt, ahol atyja gr. Schwarzenbergnek, Csehország helytartójának uradalmi igazgatója volt. Ügyvédi oklevele volt, és igen tevékeny komoly szakember. Az 50-es években titkárként Pestre került. Ott magyar nőt vett el, és gyermekeit magyaroknak nevelte. Elég jól beszélt magyarul, pesti igazgató lett. A változásnál aztán Gervay áthelyezte Nagyváradra, Zobelt pedig nyilván pesti befolyású barátai kívánatára Pestre. Reményffy (Reisenhoffer) Rezső titkár szintén idős ember volt. A kiadóságon kezdte. Ő írta az első magyar postakezelési kézikönyvet. Járati referens volt. Egyébbel nem is foglalkozott. Még most is látom magam előtt az öregurat, amint a szobapadlóra kiterített menetrenden jár négykézláb, és bosszankodva mutat fel egy járatjelzőt mondván: A fene 153
