Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Krammer Károly: Pályafutásom a magyar királyi postán
Krammer Károly Pályafutásom a magyar királyi postán 60 évvel ezelőtt, 1881. június 30-án kaptam kézhez a Nagyváradi főreáliskolában érettségi bizonyítványomat. Mivel már előre elhatároztam, hogy a postához megyek, július 2-án reggel kérvényemmel kezemben bemutatkoztam az akkori magyar királyi postaigazgatónak, dr. Novotny Károlynak. Az igazgató űr megnézte az érettségi bizonyítványt, és az abban sorakozó jelesekre megjegyezte: Hiszen ez nagyon szép! Majd barátságosan szóba állt velem, és kikérdezett, hogy miért akarok éppen a postánál szolgálatba lépni. Kissé trémáztam1, mert még csak 17 éves voltam, de ő ezt nem vette észre, én nem szóltam róla, hanem nyíltan elmondtam, hogy mérnök szerettem volna lenni, de nincs rá költség, a postaszolgálat tetszik nekem, és azt is tudom, hogy újabb kincstári hivatalok lesznek, és előmenetelre van kilátás, én pedig egyszer majd váradi postafőnök akarok lenni. Az igazgató nevetett. Jól van fiam, ez tetszik nekem. Rossz katona az, aki nem akar káplár lenni. Felveszem magát gyakornokjelöltnek, adja Isten, hogy egyszer Wallasek bácsi helyén itt főnök legyen. De most el kell mennie Aradra, ott van üresedés. Feleltem: Oda megyek, ahova az igazgató úr parancsolja, de egy kérésem volna. Ha lehetne egy hónapig itthon szolgálnom, mert nincs pénzem, és tudom, hogy a gyakornokjelölt utólag kapja ki napidíját. Jól van, menjen le a számosztályhoz, és hívja fel Algay számfőnök urat. Felhívtam. Ott egy díjnok beteg volt, annak helyébe egy hónapra engem osztottak be. Nyomban leültettek dolgozni, így 1881. június 2-án postahivatali díjnokként mentem haza ebédelni. A számosztálynál a napidíj 1 forint volt, míg a gyakornokjelölt 80 krajcárt kapott, így 30 forinttal a zsebemben, egy ócska disznóbőrös kofferbe pakolt holmimmal, 1881. augusztus 6-án délután beállítottam Aradra, egyenesen az inspekciós szobába. Váradon már informáltak az aradi viszonyokról. Ott a gyakornokok a hivatalban lakást kaptak, de ennek fejében az inspekciónak nevezett éjjeli szolgálatot ki kellett teljesíteniük. Két kedves kollega fogadott ott: Göncöl Sándor kunfélegyházi és Papolczy Antal szinér- várallyai fiúk. Mindjárt barátságukba fogadtak. Ágy volt 3 részére is, és egy bentlakó szolga felesége takarított. A fiúk előre figyelmeztettek, hogy a szolgálat nehéz, a főnök Krammer Károly 1 Trémáz: remeg, fél, aggódik. 138
