Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002

Bartók Ibolya: Dr. Forster Károly beszámolója az 1939. évi postakongresszusról

láspontjuk megváltoztatását. Sőt, az aláírás olyképpen történt volna, hogy a régi szokástól eltérően nem az országok francia ábécé rendjében követnék egymást az aláírások, hanem először a fenntartással élő országok delegációi írnák alá az iratokat. A többi állam pedig már a tiltakozás tudatában írná azokat alá. A francia és az angol delegáció a javaslatot elfogadta. A német kormány, amely e kérdésben elsősorban volt hivatott állást foglalni, először szintén hozzájárulását adta. A távirat nagy örömöt keltett, a lidércnyomás kezdett eltűnni a lelkűnkről. Pár óra múlva azonban újabb távirat érkezett Németországból, amely a fenntartással történő aláírásra adott engedélyt visszavonta. így a német delegációnak nem maradt más hátra, mint a már megtervezett, Csehszlovákia törlését kívánó javaslatának tényleges előterjesztése. Mindez aznap délben történt, amikor délután három órára a szerződés aláírása már ki volt tűzve. A kongresszus elnöke a javaslatot tárgyalásra nem is fogadta el azzal az indoklással, hogy már a teljes ülések befejeződtek. A német delegáció ennek folytán az aláírási aktustól távolmaradt. A német delegáció álláspontjához kormányuk távirati utasítása alapján az olasz, a spanyol és a magyar delegáció csatlakozott, ellenben a japán delegáció a szerződést fenntartás nélkül aláírta.

A hangulat vészterhesen nyomott volt. Az Egyetemes Postaegyesület történetében még nem fordult elő, hogy a kongresszuson alkotott szerződéseket egy több mint 200 millió lakost számláló államcsoport képviselői ne írták volna alá. Az alá nem írók lelkiismeretét csak az könnyítette, hogy legalább a szerződés és az egyezmények postai részében sok hazai javaslatot sikerült elfogadtatniuk.

Természetesen már akkor megindult a találgatás, mi lesz 1940. július 1-jén, amikor a kairói szerződés hatályon kívül helyezésével a Buenos Aires-i szerződés lép érvénybe. Vajon az aláírást megtagadó államok tagjai maradnak-e az Egyetemes Postaegyesületnek? Az erre vonatkozó szabályok nem egészen világosak, hiszen ilyen esetre sohasem gondoltak.

A kongresszus óta kitört háború a helyzetet még nehezebbé tette, és bizony ma gondterhesen állunk az előtt a kérdés előtt, hogy ha nem jön meg a világbéke, mi lesz 1940. július l-jén a postaunióban.

A nehéz, fojtogató levegő, amely Buenos Airesben ráült a kongresszusra, végül is - mint láttuk - kirobbanáshoz vezetett. Mint az eljövendő háború távoli villámlásai tűntek fel az akkori események előttünk, akik már ott éreztük, hogy a levegő tele van villamossággal, és nem sok kell a felajzott szenvedélyek kirobbanásához. így lettünk mi, a nagy politikától távol eső szerény postások, akik rendszerint postadíjakról és a csomagok súlytételeiről vitatkoztunk, a diplomáciai tárgyalások részeseivé. Úgy éreztük azonban magunkat, mint a mai nemzedék általában, amelynek hiába mondják, hogy boldog, mert történelmi idők szem- és fültanúja lehet. Meg vagyok győződve, hogy a Buenos Airesben tartott kongresszuson részt vett idősebb delegátusok - tartozzanak akár a legharciasabb nemzethez - sóvárogva gondoltak vissza a régi boldog londoni és kairói postakongresszusra, ahol a német és a francia delegátusok is teljes baráti egyetértésben postai szakkérdések felett vívott ütközetben mérték össze erejüket.

Beszámolóm végén arról az országról szeretnék beszélni, ahol két hosszú hónapot töltöttem. Argentína területileg Dél-Amerika második legnagyobb országa. Nem olyan nagy, mint Brazília, de tekintve, hogy féle akkora, mint Európa, a maga 12-13 milliós lakosának bőséges megélhetési lehetőséget nyújt. Itt nincs is területi probléma. Nem is olyan régen a földszerzés a pampákon, az argentin pusztán még úgy ment, hogy drótkerí132