Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Csintalan Zsuzsa: Egy kérvény margójára
Csintalan Lászlóné Egy kérvény margójára A Postamúzeum állandó kiállításában egy érdekes rajzos kérvény látható az iratgyűjteményt bemutató tárlóban. Győr III. kerülete, népies nevén Jancsifalu lakói nyújtották be a Soproni Postaigazgatósághoz. A beadványt a Zombor u. 46. szám alatt lakó Schima A. Bandi iparművész, aranykoszorús nagymester írta meg ónémet írással, és 1947. augusztus 12-én továbbította az illetékes igazgatósághoz. A jancsifaluiak, akik Győr város mostoháinak érezték magukat, mert ki voltak zárva a városi modernizáció áldásaiból, azért ragadtak tollat, hogy kérjék régi levélkézbesítőjük, Biczó József visszahelyezését az alább közöltek szerint. Tekintetes Igazgatóság! A magát már az égig feltornászott, s szinte elérhetetlen postatarifa mellett igazán ritkaságszámba megy, ha a postás - hőn óhajtott - látogatásával tiszteli meg házunkat. Ma valóban boldogabb az az ember, ki analfabéta, azaz írni, olvasni nem tud, s így nincsenek meg neki ama kínos lelki gyötrelmei, hogy nem írhat, és hogy nem kap levelet. Az olyan szubjektum, ki nem esett a kultúra átkába, nemcsak horribilis kiadásoktól kíméli meg magát, hanem még sok bosszúságtól, gondtól és rosszérzés tői is. És mégis — mindezek dacára és ama körülményre való tekintettel is: miután a kérlelhetetlen sors kultúremberekkéfaragott bennünket - lelki szükséglet lett nekünk a levelezés, az írott szavakkal való érintkezés szeretteinkkel. Ha postást látunk, egy darabkát látunk benne a tőlünk távol élő szülők, testvérek, rokonok, barátok testéből, leikéből, pedig ő csak az egymástól távol lévő vérségi és lelkiségi összetartozók lelki kisugárzásának kolportőrje1. Sem a rendőr, sem a vasutas, sem a finánc, sem a katona, de semmiféle más egyenruhás nem tudja magát olyannyira és maradandóan a szívünkbe csempészni, mint a postás. Ő rá gondolunk már felébredéskor, amikor is némán kérdezzük sűrűn magunktól: Vajon hoz-e ő ma levelet nekünk? Mennyit jelent ma a durva életgondok és fájdalmas elesettségünk testet, lelket őrlő napjainkban egy-egy levél szeretteinktől, amelyet nekünk meghozza gyorsan és biztosan a megszokott szimpatikus kézbesítő. Olykor még a legnagyobb bánatunk mellett is kirajzolódik belső eksztázisunk1 2 mindnyájunk horizontális irányba kiszélesedő arcára. Igen, a megkedvelt kézbesítő számunka a nemes vágy, a boldogító remény és a meleg szeretet lelkes közvetítője! 1 Kolportőr: hírterjesztő. 2 Eksztázis: elragadtatás. Biczó József 113
